A Codexek tartalma MÁSODIK KINYILATKOZTATÁS Second revelation A Kolostor fekete márvány falai, az eltelt évszázadok alatt néma tanukká lettek, és egyedül ők mesélhettek volna a Colthoron rettegett intézményének képzési módszereiről. De a falak nem beszéltek... Olykor úgy tűnt mintha gúnyosan megtöbbszörözték volna a zélóta tanítványok fájdalmát, mikor visszatükrözték azok szenvedéseit mint valamely tükör. Fizikai és lelki fájdalom. Aki képes elviselni, és meg sem rezdül egyiktől sem, megtette első lépését a zélótává váláshoz. Persze amint ezt olvasod, fogalmad nincs milyen gyötrelmek marják az itt élőket. Több mint három órája már... A térdeim lassan reszketek, és a remegés még jobban felsértette a lábaimat, ahogy a Mauran Obsequium azaz az Engedelmesség Gyékényének apró ezüstszegecsei, újabb és újabb sebeket okoztak a már meglévők mellé. Kandheris magiszter, a gyermekkoromból ismert misztikus alak, mint valami sötét ragadozó suhant el mellettem, hogy meggyújtson egy újabb tömjénrudat. Bár az illatos füst a Teremtő dicsőségének szólt, számomra segített elszakadni a kolostor falai közül, hogy ismét családi rezidenciánkon járhassak, még ha pusztán lélekben is. Néha felbukkant anyám szomorú arca, vagy ritkán látott mosolya. "Tehát a zélóta nem csupán szimbólum!" - csattantak korbácsként Kandheris magiszter szavai. "Nem csupán a Teremtő megtisztított kreatúrái, felkent és elszánt követői egy életen át, és a Horizonton túl. Ők az amarr birodalomban a rend és hűség példaképei, a lelkekben lakozó láng táplálói, és az uralkodó igen hatékony gyógyírjeként is szolgálnak bizonyos problémákra. Jelenlétük mindig félelemmel vegyes tiszteletet kelt a lakosok és a rabszolgák körében egyaránt, és szavaiktól még a gyávák is feladják biztos búvóhelyeiket, hogy kivegyék részüket a hazánkért vívott küzdelemben, akár a csatamezőn, vagy a csillagok között. Mára elég lesz ennyi. Menjetek testvérek pihenjetek!" Fél tucat sóhaj szakadt fel egyszerre, ahogy társaimmal együtt szinte lefordultunk, az olykor alázat gyékényének is nevezett szönyegeinkről. A sarokban álló orvos magiszter körbejárta az ifjú zélótákat, és egy dermicotus nevű hűvös zselé szerű anyaggal kente be az újabb sebeket. Oh nem, ne gondold hogy a fájdalmainkat is enyhítette ez a szer. Nem. Csupán gyors heg és hámképző, vérzéscsillapító gyógyszer. Beletelt még jó tíz percbe mire mindenki összeszedte magát, és elvánszorgott a meditációs cellájába. Nagyjából meg is felelt annak. Ahogy az első napomon Vaeghys magiszter mondta: " A luxuskörülmények csak eltompítják a lelket és az akaratot.". Nos az ifjú zélóták cellái mindössze egy ágyat és egy könyvespolcot tartalmaztak. Minden más emberi igényt közös helységekben láthattunk el. Ez volt a hetedik évem. Ha minden jól megy karnyújtásnyira az ezüstsávos palást és a megbecsülés. De zélótának lenni nem karrier kérdése. Akinek kétségei voltak efelől, az hamar megtanulta ezt... És azt is hogy miért viselnek hosszú palástokat. Bár a modern orvostudomány lehetővé tenné az abszolút sebek és sérülések nélküli külsőt, sőt nyomorodás vagy halál esetén a klónozást, a zélóták mégis büszkén viselték sebeiket. Ezt takarja a palást. És a korbács, a finoman szegecselt korbács, a Crudelis Memorandum (Kegyetlen Emlékeztető) pedig mindig önuralomra és önkontrollra ébreszt, és segít felidézni a tanultakat. Ezenfelül megújítja a sebeket ha a zélóta esetleg elhalálozna, és klónját felébresztik. Örömmel emlékszem vissza Aderdon magiszter óráira, amely nélkülözött minden fegyelmező és megtisztító eszközt. Az Amarr Flotta egykori őrnagya tanított minket, hogy hogyan érezzük a hajót, a könnyű fregattoktól egészen a méltán neves csatahajóig, az Abaddonig. Sajnos a pod-szimulátor órák túl gyorsan véget értek. Képzésünk mindössze egyharmada telt ilyen könnyelmű körülmények között. A további leckék mély nyomot hagytak mindnyájunkban: filozófia, teológia és amarr vallási tézisek, etikett, történelem, pszichológia, amarr etika, szimbólumtan, birodalmi felépítés és törvények. Illetve fájdalmas testvéreik akik kísértek minket: alázat, önkontroll, megtisztulás. Az út amelyre ráléptem, egészen új emberré tett. Bár úgy éreztem megkaptam lelkem hiányzó darabját, mégis ködös gondolatok terhelték elmémet. Az amarr társadalom részei vagyunk, mi zélóták, de csupán maroknyian sodródunk az események közepette, ezért tűnik úgy számomra, hogy illékony kísértetekké váltunk az elmúlt évek terhe alatt. Ahogy telt az idő, képzésünk a kolostorban a végéhez közeledett. Petrimon magiszter, tréningünk utolsó fázisának felügyelője, és egyben zseniális kibersebész, a kiberverek és implantátumok szakértője, beültette mindegyikünk fejébe az Anima Oculatus-t (Lélek Látó), ezt az egyedi zélóták számára készített implantátumot, és fokozatosan megtanított minket használatára. Ez az osztott funkciós kiberver (cyberware), a mi ajándékunk az uralkodótól. Mivel rá van hangolva az amarr központi adathálóra, ezért képes adatokat szolgáltatni az amarr birodalmon belül fegyverekről, hajókról, személyekről, állomásokról, a matar rabszolgákról, vagy akár fájdalmat is okozni a rabszolgáknak (ezekhez elég ha a rabnyakörvük közelébe megyünk), az információt pedig a retinára vetíti ki. Szükség esetén vészjelzést is leadhatunk vele, vagy endorfint szabadíthatunk fel idegi parancsra. az implant ugyanakkor az adathálón mindig jelzi hol a zélóta. Mivel az implant egy kisebb vagyont ér (úgy hallottam kijönne az árából egy kisebb csatahajó flotta), ezért genetikailag csatolják használójához, így csak ő használhatja, és klónébresztés estén újra beültethető. Miután elsajátítottuk az utolsó szükséges leckét is, beavatásunk napja felvirradt. Az ünnepséget megelöző háromnapos böjt után, tradicionális és díszesen szabott amarr ruhákat öltve, beléptünk a kolostor-akadémia belső szentélyébe, ahol a magisztereken kívül, a régió főpátriárkája is jelen volt. Miközben rituálisan átöltöztünk, csendben vártuk az eskü szövegét, amit a magiszterek után mondtunk: "Tisztelettel és hűséggel fogadom, hogy a zélóták tradicionális palástját magamra öltve, azzá válok amit képvisel, cselekedeteim ezt fogják tükrözni, az uralkodó és az amarr birodalom dicsőségére, a Teremtő szolgálatára életemben és a Horizonton túl! A manu dei e tet rimon (Én vagyok az Isten odaadó keze!)! A beavatásomat követő napon, reggel már úton is voltam első megbízatásom felé: egy bányászkolóniánkon problémák léptek fel. Zélóta kell nekik. Most kapnak egyet. Vharen Thar >>> Vissza a Codex kezdőlapjára