Honnan jöttünk?


Hungarian Recruit Team
(egy történet kezdete)

A JMU alapító tagjai nagyrészt a HURT kiképző cégből továbblépett ambíciózus karakterek.

Mikor 2006 decemberében, friss játékosként csatlakoztunk a HURT-hoz (akkoriban az újoncok zarándokhelye volt ez a kiképző corp), egy rosszul szervezett, leépülőben lévő társaság várt minket. A HURT játékosainak a fele már az EON-ba (egy exHURT-osok által alapított corp) tartott, a másik fele igyekezett valamit felszedni a többiektől, de szervezettség és programok híján, Empire-ben szétszórodva próbáltuk kitalálni, hogy mihez fogjunk. Ahány faj, annyi helyen voltunk, közös OP-ok és célok nélkül. Egyedül a corp chat-en láttuk egymást, és ott sem beszélgetett egymással túl sok ember.

Néhányan közülünk akkoriban a Spacelane Patrol-nál, caldari űrben csináltunk küldetéseket és ennek a level 4-es szintű ügynökéhez költöztünk le Isinokkára. Ekkor jött az ötlet, hogy a caldaris régióban csináljunk egy központot a cég égisze alatt, és a későbbiekben ide belépő embereket, illetve az űrben máshol kóborló caldaris HURT tagokat gyűjtsük egybe. A HURT amúgy is zilált életét egy Tray nevű emberke borzolta akkoriban, szétlopta a corp hangárt, és spam-elte a levelezést. Ez sajnos tovább nehezítette a normális csapat létrehozását, mert gyanakvással figyeltünk minden új belépőt, tartottunk tőle, hogy az incidens megismétlődhet.

Ilyen viszonyok között kezdtem (Mermalior) szervezni az Isinokkai csapat életét. Kevesen voltunk, mindenki mást csinált, de a véleményem az volt, hogy akár működhet jól is ez a banda, ha az emberek összetartanak, vannak közös célok, amikhez közösen próbálunk hátteret és forrásokat teremteni. Mivel talán egy hajszállal előrébb tartottam mint a többiek, úgy gondoltam, hogy a terveinkhez, céljainkhoz beteszem az összes pénzemet, hajómat, tárgyaimat, gyk. mindenemet ami volt, hogy ezzel is segítsem az előrébb jutást. Megpróbáltam elmagyarázni a többieknek, hogy miért lenne jó, ha közös forrásokból építkezünk, ha nem kell mindenkinek mindent nulláról összehoznia, hanem használják a többiek felszerelését, és a közös vagyonból olyan dolgokat vásárolunk, amit egyedül csak rengeteg idő alatt lennénk képesek. Egyetlen feltétel volt: hogy megismerjük egymást, foglalkozzunk mindenkivel, aki csatlakozni akar a csapathoz. Együtt agentezzünk, együtt fúrjunk, együtt menjünk mindenhová, közösen beszéljük meg a terveinket. A cél az volt hogy ne legyenek elveszett emberek. Ezt rövid időn belül sikerült is elérnünk... Egy idő után úgy éreztük, hogy nincs már keresnivalónk a HURT-ban, mi is készülhetünk a továbblépésre. Az akkori EON-ba mentünk, ami low secben, Taff környékén, minmatar űrben rendezkedett be. Azonban ez a lépésünk korainak bizonyult. Egyrészt mindenféle PVP-s tapasztalat híján, másrészt a fele csapat lemorzsolódását vállalva indultunk low secbe. Költözéskor a helyzet kísértetiesen hasonlított a HURT-os időkre. Az EON tetszhalott állapotban volt, s bár kaptunk segítséget a megmaradt tagoktól, de a hely és az akkori tudásunk, tapasztaltságunk nem volt alkalmas a kalandra.

Két hét alatt, míg lent voltunk Taffban feléltük a tartalékainkat, sok hajót vesztettünk, és a morál is zuhant. A fúrók nem tudtak bányászni, nem tudtuk pótolni a veszteségeinket. Úgy döntöttem, hogy a csapat fontosabb mindennél, ezért ahogy jöttünk úgy távoztunk.

Muvolailenbe költöztünk és megalapítottuk a JMU-t.


Jugis Modo Utopia
(avagy Utópia a mában...)

A low-seces kitérő után ismét empire-be költöztünk, Jitától egy ugrásra Muvolailenben rendezkezdtünk be. Rendeztük a sorainkat, legyártottunk rengeteg battleship-et és Battlecruisert, felhúztunk egy high sec POS-t, majd elkezdtünk kutatni és fejleszteni. Megvásároltunk (egyes hajókat kivéve) gyk. minden BPO-t, amit high secben kapni lehet, és elkezdtük kikutatni őket. T2-es felszerelést kezdtünk invention-ölni és gyártani, egyre több tagunk kezdett T2-es hajókba ülni. A környező rendszerek komplexeit scanneltük, agentöztünk, low secbe jártunk PVP-zni, mókázni, hidden belteket fúrtunk, és gyártottunk, kutattunk, fejlesztettünk. A csapat erősebb és összetartóbb lett mint valaha, szerveztünk RL találkozókat, és felépítettük ezt a honlapot.


Továbblépés

Muvolailen és környéke nagyon jó kis hely volt, de szerettük volna végre igazán próbára tenni magunkat, belevágni "a nagy kalandba". Ha annak idején a hírekre, fórumos flamekre hallgatunk, akkor biztos nem indulunk el 0.0-ba. Szerencsére nem így döntöttünk.

Az elején persze mi is hezitáltunk. Nem könnyű helyt állni tapasztalatlan kariként 0.0-ban. A dolog mégsem olyan nehéz, hiszen egy megfelelő környezetben, barátok között, egy, a tagjaival törődő alliance-ben van lehetőség a fejlődésre és nincs túl nagy kockázata. 0.0 szvsz a csapatszellem esszenciája. Itt egy nagyobb közösség működik együtt, carebear-ek, kutatók, gyártók, pvp-sek, egy igazi kollektíva, ami működteti azt az apparátust, ami lehetővé teszi a létezést.


The Sphere Confederation
(az első nagy magyar alliance)

Mi amikor lejöttünk, nem volt szempont sem az hogy 0.0 melyik részébe, sem az, hogy Sphere-s területre költözzünk. A nagy és gonosz BOB-ot sz*rtuk le magasról, szintúgy a jóságos koalíciós erőket. Mi a magyarok miatt jöttünk és abban hittünk, hogy csak akkor van értelme, ha olyanok között folytatjuk a játékot, akik szintén ebben gondolkodnak.

Őszintén szólva, mielőtt költöztünk bizalmatlanok voltunk, nem számítottunk semmi egetverőre, nem tudtunk szinte semmit az alliance-ről, voltak aggályaink és próbáltunk helyet csinálni magunknak. Nem bizakodtunk túlságosan, mert a lowsec-es loopos kalandunk az Eonnal nem hagyott kellemes emlékeket.

Nem szóltak harsonák mikor leértünk, hajók és felszerelés nélkül, alig valami pénzmaggal néztünk ki a fejünkből. A TSC kb. hozzánk hasonlóan keveset tudhatott rólunk, mégis minden segítséget megadtak. A berendezkedés alatt nem kellett fizetnünk, kaptunk BS-eket a corpok tagjaitől, felszerelést, anyagot a gyártáshoz, carrier runokat a cuccainkhoz, tippeket, fitteket a beltezéshez.

Az első hetekben nem kérték hogy jöjjünk PVP-zni, akkor sem ha épp a stationünket támadta egy roaming gang, igyekeztek tekintettel lenni a helyzetünkre és eszerint kezeltek minket. Helyet kaptunk a tanácsban, megkérdeztek minket is. Nem kellett egyetértenünk, és nem ugattak le az okos arcok. Ez mindenképpen pozitív volt, hiszen akárhogy is nézzük, a csapatunk számos tekintetben a legkevésbé volt tapasztalt a Sphere-n belül.

Az alliance összeségében azon volt, hogy helyet és teret adjon a magyaroknak (ami számomra sokat jelent), nyitottnak és együttműködőnek, és segítőkésznek mutatkozott. Közel négy hónapot töltöttünk el itt és minden előzetes várakozásunkat meghaladóan jól elvoltunk, mondhatni jól éreztük magunkat. Az alliance a mindennapos élet területén meglepően jól szervezett volt, volt belső piac, az intel nagyon hatékonyan működött (emlékszem a loopra, ahol ez véleményem szerint nem ment annyira az ottaniaknak).

Persze mint mindenhol, itt is voltak emberek akik nem nőttek a szívünkhöz, de nem keveredtünk senkivel igazi konfliktusba.

A történet vége azonban nem túl szépen zárult. A BoB elleni háború eszkalálódásával Esoteria is áldozatul esett a koalíciós erők előretörésének. A régióban komolyabb létszámmal jelent meg az ellenség. A BoB kijelentette, hogy feladja Esoteriát, így a legtöbb felénk plusszos cég és szövetség szedte a sátorfáját, majd távozott a területről. Megadatott hogy válasszunk: vagy megvédjük a területet, vagy egyezkedünk, vagy pedig mi is követjük a többiek példáját, pakolunk és húzunk el. Máig vitás körülmények között mi (az alliance) ez utóbbit választottuk. Lehet, hogy a mai napig együtt lennénk ha nem így teszünk. Ami ezek után történt, arra a "lassú halál" a legjobb kifejezés...


Fountain

Az útirány Fountain lett, egy NPC régió, ahová a BoB-osok a baráti cégeket és szövetségeseket evakuálták. A költözés és a berendezkedés mindenkit iszonyúan megviselt a szövetségben (a mai napig vannak széthagyott hajóink és felszerelési cuccaink köztes állomásokon, pl. TPAR-ban), és tulajdonképpen itt kezdődtek az első problémák. Az alliance meglazult, volt aki nem jött az új helyre, inkább empire-t választotta, voltak akik lemaradtak, lemorzsolódtak.

Fountain nehéz helyzetbe hozta a corpjainkat. Az NPC régiókban területet kiszakítani nem nagyon lehet, a POS-okat nagyon nehéz tartani, mert a rendszerek gyakorlatilag átjáróházak. Bárki dokkolhat a station-ökön, pillanatok alatt rajtunk üthet egy kapitál flotta, könnyen lelőhetik a POS-ainkat. Mindenestre sok választásunk nem volt, el kellett kezdeni a berendezkedést és remélni a legjobbakat. Sokat segített ebben az a tény, hogy csatlakozhattunk a területen élő HUN Reloaded pvp OP-jaihoz, és hogy a legjobb magyar FC (field commander) ICE vezette a sajátjainkat. Elkezdtünk POS-okat lerakni, agent-öket nyomni Serpentis Prime-on, komplexeket pucoltunk ki, a Skaven konstellációban belteztünk és valamennyit fúrtunk is. Megvalósítottuk az egyik álmunk, belefogtunk a drog gyártásba is.















Voltak problémák, de ment volna az élet tovább, ha nem érnek ide is el a koalíciós erők. Míg kezdetben csak az Outbreak, az Evoke, a bolgár maffia és barátjaik a Pandemic Legion ellen kellett felvenni a kesztyűt, most a nyakunkba szakadt mindenki. A mellettünk lévő rendszerbe költözött egy többszáz fős Mostly Harmless különítmény, megjött a Bruce, a Pure, a Morsus Mihi, és végül lelőtték az általunk felállított POSokat, lehetetlenné vált az óvatos, de nagyjából élhető napi rutin. Az eltérő játékstílusok komoly ellentétbe kerültek a szövetségen belül, sokan már kidokkolni sem tudtak/akartak.

A feszültség az industry és a pvp-s beállítottságú emberek közt abban csúcsosodott ki, hogy az alliance egyik corpja, a pvp-s beállítottságú TASE kivált. Innentől meredek út vezetett lefelé. A megmaradt corp-ok belekerültek egy hatalmi harcba, és szomorúan kellett konstatálnunk, hogy a vezetők nem a jövőt tervezték, a megoldásokat keresték, hanem csak az számított kinek a kezében marad a gyeplő és az alliance vagyon. Ennek hatására az FGC és mi, a JMU is kiléptünk.


Destiny Alliance
(a közös út kezdete a FREE GATES-szel)

A JMU új hely után nézett, és ez a hely lett Deklein, a Triumvirate melletti és azzal jó kapcsolatot ápoló Destiny alliance területe. Nem csak amiatt volt érdekes az új kaland, mert egy eddig teljesen ismeretlen, új közegbe léptünk (és külföldi allianceben, idegen nyelvű emberek között folytattuk), hanem azért is, mert eddig még soha nem kerültünk annyira szoros kapcsolatba egy másik corppal, mint a közös költözést követően a Free Gates-szel. A két magyar corp a Sphere-ből való kilépést követően együtt tervezte a jövőjét, közösen szervezte a logisztikát és a pvp OP-okat, közös Ventrilo szobába költözött, és minden lépést megbeszélt. Nagyon jó, baráti viszony alakult ki a tagjaink között, és amiben csak tudtunk segítettünk egymásnak. Kialakítottunk egy közös eve-mail rendszert, és közös fórumot, együtt szerveztük mind a külső, mind a belső életünket. Gyakorlatilag a Dekleinbe költözést követően a két corp szinte szimbiózisban élt.

Az elején még rá is voltunk kényszerülve, mert az alliance többi része sokat nem értett meg abból, amit mondtunk, és egyszerűbb volt az angol nyelvű infókat, kéréseket, fórumposztokat együtt megbeszélni, közösen intézni a logisztikát. Aztán később, ahogy beleszoktunk a környezetbe, már el sem tudtuk képzelni, hogy külön, egymástől függetlenül szervezzük a dolgainkat, mert minden jóval egyszerűbb volt így.

Az allience viszonylag hamar megbarátkozott velünk, és végül, büszkén mondhatom kiemelt szerepet kaptunk az életükben. Mi lettünk a "Crazy Hungarians", akik minden OP-ban, roamingban, lövöldözésben részt vettek, akikre számíthatott a Destiny mindíg, minden körülmények között. A CZD-s konstelláció a zsúfoltsága és kényelmetlensége ellenére nagyon a szívünkhöz nőtt, és az alliance vezetője: Snakeeyes is mindnyájunk kedvence lett. Baromira jól éreztük magunkat a Destiny-ben, s bár jó magyar szokás szerint kritizáltuk a carebearektől hemzsegő, lomha és erőtlen szerveződéseket, a szövetség nevetséges pvp teljesítményét, de alapvetően mindenki nagyon szeretett ott élni.

Az ott eltöltött 4 hónap alatt rengeteg dolog történt velünk: részt vettünk a szomszédos Rare Faction Alliance elleni invázióban, elfoglaltuk az állomásaikat és rendszereiket, építettünk egy station-t RG9-ben, csatlakoztunk az északi háborúba, ahol az Insurgency és a Triumvirate harcolt az északi koalícióval. Az eltelt hónapok alatt mindnyájan tapasztaltabbak és eredményesebbek lettünk, egyénileg és csapatban is kiemelkedőt voltunk képesek felmutatni, pl. felállítottunk GD9-ben egy camp-et ahol többszáz hajót lőttünk ki úgy hogy közben egyet sem buktunk, rengeteg hatékony roamingban és harcban vettünk részt, és majdnem sikerült egy mothership-et lefúrnunk és összeraknunk. Sajnos az álmainknak a Trium feloszlása és az Insurgency kapitulálása vetett véget, amit követően a Destiny egyetlen puskalövés nélkül feladta a területeit. Ez keresztülhúzta az összes tervünket, a Mothership építést lefújtuk, és kievakuáltuk a felszereléseinket a területről.


Hontalanul
(a koalíció ismét Fountainbe költözik)

Az útirány ISMÉT Fountain lett, azt reméltük, hogy az ott megszerzett tapasztalatainkat használva, és a Dekleinben abszolvált újakkal képesek leszünk megvetni majd a lábunkat, és kőkemény harci helyzetben is felmutatni olyat, amivel a későbbiekben kivívhassuk mások tiszteletét, és megszerezhetjük a GBC standinget. Fountain a köztes időszakra is lehetőséget biztosított a pénz termelésre, a pvp lehetőségre, és mivel az NPC core-ban voltunk, agentelni is lehetett. A hely a PL, SOT és CI uralma alatt maga a pokol, de kis ésszel és odafigyeléssel megtalálhattuk a számításunkat. A JMU és az FGC ide is együtt érkezett.

A tervünk az volt, hogy egy BoB közeli allianceben folytatjuk az utunkat. Ehhez Serpentis Prime-ba költöztünk, és partizánakciókkal támadtuk a Sons of Tangra, Pandemic Legion és egyéb ott élő ellenséges erőket, hogy kivívjuk a standinget a BoB-tól. Tudtuk, hogy pofára nem adnak majd, és hogy senki nem ül le velünk tárgyalni, ha csak diplomáciázunk. Ezért akartunk olyan referenciákat felmutatni, ami tárgyalási alap lesz a jövőben. Sajnos ez a köztes időszak és a nehéz körülmények lemorzsolták a tagságunk egy részét, sokan kényelmesebb, biztonságosabb, "tutibb" hely után néztek, és ott hagytak minket. Nem volt harag velük szemben, mindenkitől baráti hangnemben váltunk el, köszönettel tartoztunk nekik, azért hogy sokat segítettek, amíg velünk voltak.
















Axiom Empire
(irány a Greater BoB Community)

A Serpentis Prime-ban töltött idő alatt folyamatosan tárgyaltunk a GBC standinggel rendelkező alliance-ekkel. Először a HUN Reloaded-et, majd az EXE-t és a Southern Cross-t kerestük meg. Végülis az Axiom Empire-nél kötöttünk ki, egy olyan alliance-nél, ami eddig a leginkább pvp orintáltnak tűnt. Mind a JMU, mind az FGC belépett a szövetségbe 2008 júniusában.

A belépéssel nem kis fába vágtuk a fejszénket... Egyrészt a BoB mellett, a GBC-ben élni, folyamatos harcokban, hadjáratokban bizonyítani, másrészt egy tisztán pvp alliance-hez tartozni: mind-mind feladta a leckét. Megváltoztak a tagjainkkal szemben is az elvárások, alapkövetelménnyé vált, hogy mindenki képes legyen pvp hajóba ülni, s ha kell, akkor menni, lőni, és harcolni akár napokon, heteken keresztül... A kezdeti nehézségek, logisztikázás, pakolás után, belevetettük magunkat az alliance OP-jaiba. Rögtön az első teljes hónapban sikerült megmutatnunk SteelRat-nek (alliance CEO), hogy a magyarok (vagy ahogy mindenhol hívtak minket: a Crazy Hungarians) nem tombolán nyerte a helyét az alliance-ben. A szövetség lead corpja mellett vezettük a killboardot (úgy hogy ott ötször több játékos volt), és a tagjaink a killboard első tizenöt egyéni helyből tizet foglaltak el. Minden szempontból kitűnőre vizsgáztak az emberek, az elsők között vittük az alliance zászlaját a MAX Damage hadjáratban, részt vettünk Fade bevételében, a station-ök lelövésében, a terület meghódításában.

Nagyon tanulságos volt az Axe-ben töltött idő, az alatt az öt hónap alatt míg itt tartózkodtunk, a két cég 4000 kill-t szedett össze, és soha nem látott mértékben fejlődött, tapasztalt, változott.

A megváltozott körülmények miatt a cég szerkezetén is alakítani kellett, illetve a különböző játékstílusokat is ki kellett egyensúlyozni a corpon belül. Mivel túlnyomó többségében pvp OP-okra mentünk és az industry részleg magára maradt, ezért arra öszpontosítottam CEO-ként, hogy összefogjam az embereket, valamint az eddigieknél is hatékonyabb módon megpróbáljam integrálni a corp egyes részeit, nagyobb lehetőséget adni a kevésbé militáns beállítottságú játékosainknak. A cél az volt, hogy friss vért pumpáljunk a gyártással, fúrással, fejlesztéssel, stb. foglalkozó szekciónkba. Ennek elősegítésére, valamint a pvp potenciálunk megerősítésére 2008 augusztusában a JMU ismételt tagfelvételt hírdetett pár héten keresztül, valamint beindítottuk egy rakás belső projectet. Azok az emberek, akik Fountaint követően elmentek tőlünk ismét visszatértek, és kiegészültünk rengeteg új, ambíciózus taggal. Belefogtunk capitalok gyártásába, carrierek, dreadnaugh, és egy jump freighter is legördült a gyártószalagjainkról, tömeges holdfúrásba kezdtünk, gázt harveszteltünk, reakcióztattunk, és hatalmas corpfúrások indultak be, logisztikai POS-okat tettünk le.

Ezalatt októberre elértük azt is, hogy a corp egy hónap alatt közel 700 kill-t mutatott fel az alliance-ben, capitálokat lőttünk a Max Damage hadjáratban, és soha nem látott módon megerősítettük a pvp tevékenységet a csapaton belül. Heti rendszerességgel hírdettünk belső programokat, OP-okat, megrendeztük a harmadik csapat regattát. Játékos belső versenyeket csináltunk, és a MAX melett roamingokat indítottunk. Roamingok mentek Catchbe, Venal-ba, Tribute-ba, majd Curse-be is. Az FGC-vel még az eddigieknél is szorosabbra vontuk az együttműködést, olyanná váltunk mintha egyetlen corp két külön részlege lennénk. Időközben az alliancehez csatlakozott mégegy magyar corp: a SHOT. A MAX alatt velük is csináltunk közös programokat, velük is mentünk közösen roamingolni és camp-elni, néhány nagyszerű buliban védtük egymás hátát, köszenet nekik a fun-ért.

A saját szervezésű OP-okra, belső programokra rá is voltunk kényszerülve, mert 1-2 hónap elteltével arra kellett rájönnünk, hogy az Axiom Empire ilyen téren nem mutat túl nagy aktivitást. Az alliance-es OP-ok egyre ritkábbak és céltalanabbak voltak, mindíg ugyanazzal a pár emberrel találkoztunk, a belső élet pár alliance-es levélre, és a fórumon időnként posztolt fittekre korlátozódott. Sajnos egy idő után nem láttuk az Axe-ban a jövőt és a perspektívát, hiába bővült az alliance 1600 fősre, magunkra maradtunk. Ezért folyamatosan érett bennünk az elhatározás, hogy lépnünk kell tovább, ami november elején meg is történt.


Skunk Works
(belép a koalíciónkba a WINGS OF TURUL)

Az Axiom után sokat nézelődtünk más alliance után. Kaptunk meghívást a Southern Crosstól, a Wildly Inappropiate-től, az Axiomból kivált Eradication alliance-től is, és hívtak minket többek közt a volt Destiny-s corpok is. Végülis a Skunk mellett döntöttünk, mert minden szempontból ideálisnak tűnt. A legfontosabb természetesen a GBC tagság volt, de rögtön ezután következett, hogy az alliance támogatta a vegyes játékstílust, és erős industrial háttérrel rendelkezett. Mivel a JMU a vegyes játékstílust preferálja, ezért számunkra ez is lényeges szempont volt.

A belépés nem ment egyszerűen, mert a szövetség vezetőségváltás közben volt, és nehezen nyílt meg az új corpok felé. Szerencsére a Destiny-ből ismert, és akkoriban még Skunk tagságggal rendelkező Frozen Souls nevű német corp ajánlásával könyebben ment a lobby, így néhány hét tárgyalás után bekerülhettünk az új szövetségünkbe.

Az itt eltöltött idő alatt annyi minden történt velünk, mint talán azelőtt együttvéve. A sztori azért is érdekes, mert másfél év 0.0-ás élet után is volt bőven meglepő fordulat és új tapasztalat, amit itt szereztünk. Az egyik ilyen az, hogy nem minden industry alliance carebear. Azok után, hogy anno a Destiny egyetlen puskalövés nélkül feladta az otthonát: Deklein-t, (és elmenekült az első támadását követően - ill. pár hét után disbandolt is), nem hittük volna, hogy egy, a Destiny-hez hasonlóan "carebearnek" mondott szövetség képes lesz majd összeszedni az embereit, és teljes mellszélességgel beszálni egy hosszú és idegörlő háborúskodásba. A Skunk Works véleményem szerint minden elvárást teljesített a Nagy Déli Háborúban, és a teljesítménye révén nem egyszer az Eve vezető hírei közé került.

Megmutatta, hogy nem szabad alábecsülni azokat sem, akik nem a PvP-t tekintik elsődlegesnek.

De kezdjük az elején... Amikor csatlakoztunk a Skunkhoz még kánaán vett körül. Az Eve legjobb npc területén éltünk, a Blood Raiderekkel bővelkedő Querious régióban, a Band of Brothers, és a GBC felségűrjében. Hetente többször eljártunk PvP OP-okra, a MAX DAMAGE campaign teljes gőzzel haladt előre. Roamingok, capital és fleet csaták, a legkülönfélébb harci fun ami csak fellelhető az Eve-ben. Mindeközben az industry részlegünk capitalokat, supercapital-t, jump freightereket gyártott és egy komplex reakciós poshálózatot üzemeltetett. A tökéletes 0.0-ás idill, GBC standinggel... Ráadásul a Skunk a fél régiót behálózó jump bridge hálózatot épített ki - ami hihetetlen megkönnyítette a logisztikát, és Queriousban több tucat rendszert sovolt.

A szövetségünk már épp egy saját station megépítését kezdte volna, amikor jött a váratlan fordulat: egy BoB-os vezető áruló lett, átállt a Goonhoz, és disbandolta a Band of Brothers-t. Egy pillanat alatt elolvadtak a sov 3-ak és 4-ek, és hirtelen a teljes területünk könnyedén támadhatóvá vált.

Kitőrt a háború.

Miután a Band of Brothers elveszítette a rendszereit, Queriousban szinte egyedül a Skunk Works sovjai éltek. Ezzel a szövetségünk a háború elején komolyan betett a Goon-nak / NC-nek, elég sok időt nyerve a BoB-nak és a GBCnek. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy a BoB ezt miért nem használta ki. Rejtély, hogy a 2500 fős létszámával, a több mint 3000 főt számláló GBC-vel, a hozzájuk csatlakozott AAA-val, Systematic Chaos-szal miért nem tudott 4 hónap alatt stabilan egyetlen rendszert sem visszaszerezni, miközben a Goon gyakorlatilag szanaszét rendezkedett be, és az NC csak alkalomszerűen támadott. Jellemző amúgy az SW-re, hogy 4 hónap után is Queriousban maradt, mikor a nagyszájú, GBC-s pvp szövetségek már rég elhúztak, és a nihilben, a felégett tarlón nyomta, ami egy olyan industrial alliance-től igencsak meglepő, akit ezelőtt szemrebbenés nélkül lecarebearezett mindenki. A koalíciónk szempontjából is a legrosszabbkor jött az egész, mert el kellett hagyni az otthonunkat, az új, kijelölt célterületre az FGC nem költözött velünk. Emellett az új csatlakozó corp, a szintén magyarokat tömörítő Wings of Turul is egy meglehetősen instabil helyzetbe követett minket. Sok futó projectünk maradt félbe, de felvettük a kesztyűt és kitarva az alliance-ünk / BoB mellett beszálltunk a háborúba. Sokan lemorzsolódtak a corpunkból, azok akik a biztos helyért jöttek hozzánk hamar távoztak is, és egy tucat ember elment vagy eltűnt. Mindez nem akadályozta meg a JMU-t abban, hogy februárban az alig harminc főre zsugorodó corp majdnem 1000 killmail-t szerezzen, ami sokak, többek közt a SKUNK tiszteletét is kiváltotta. Engem beválasztottak az ötfős alliance vezetőségbe, és arra kértek, hogy segítsem a szövetség belső munkáját.

A Skunkos időkre a legszebbek között emlékezem. 7 hónapot töltöttünk itt 2008 november elejétől egészen 2009 május végéig, és ezalatt szinte mindennel foglalkozhattunk. Személy szerint nekem nagyon sokat adott, hogy sok új embert és külföldi corpot ismerhettem meg. Ismét együtt repültünk a Destinyből már ismert Frozen Souls-osokkal, az Intergalactic Serenity-vel, az Resurrection-nel és számos más nagyszerű bandával. Sajnos májusra a remény utolsó szikrája is kihúnyt, már nem maradt esély arra, hogy fordítsunk a háború menetén. I1Y-ben az NC 12 titánnal vonult be, és végleg kisöpörte a BoB-os, GBC-s haderőket. A megmaradt posainkat lelőtték, minket pedig szétkergettek.


Aggression
(A káosz mezsgyéjén)

Ezek után a Skunk még próbálkozott terveket szőni a folytatásra, de a Free Gates-es fiúk kicsit felgyorsították a továbblépés folyamatát, mikor bejelentették, ők már szedelőzködnek. Az új, kiszemelt hely az Aggression alliance volt Immensea-ben, egy értéktelen és kihalt régióban, ahol a United Legion nevű szövetség maradékát tisztították éppen ki. Az Aggression vezetői közt volt Snakeeyes, a Destiny alliance volt CEO-ja, így a régi, szép, Dekleines időkre emlékezve, telve reményekkel indultunk az új, ambíciózus alliance területére.

Vittük magunkkal amink megmaradt, a "Crazy Hungarians" nevet, és mindazt a tudást, amit 0.0-ban lassan 2 év elteltével összeszedtünk.

Az Aggression a koalíciónk történetében a legrosszabb szövetségének bizonyult. Maga volt a kapkodás, hozzánemértés és káosz csimborasszója. Tömegesen léptek be ide a szerencsevadász corpok, akik a kisujjukat sem mozdították, csak a lehetőséget lesték. A hihetetlen tömeg minden állomáson minden office-t elfoglalt, ezért gyk. az itt eltöltött alig egy hónapunkat office nélkül kellett végigszenvednünk. Snakeeyes a Destinyhez hasonlóan ismét csak számokban gondolkodott és nem a minőségben, mindenki jöhetett, s így a végére a szenny belepte már a plafont is. Ezzel együtt senkit sem érdekelt az alliance sorsa. Imádkozni kellett, hogy harci OP-okra összejöjjön a létszám, az embereket azzal fenyegették, hogy nem lehet majd stationre dokkolniuk ha nem jönnek harcolni, a beltekben a saját tagjainkra vadásztak, akik nem vettek részt az OP-jainkon. A morál ráadásul a nullához konvergált, mivel az Aggression folyamatos kényszerpályán állt, a környező nagyobb és erősebb alliance-ek játékszereként úgy táncolt, ahogy azok fütyültek. Nem lehetett tudni hogy az Atlas vagy az AAA épp mit talál ki, így a Red Alliance elleni nevetséges support hadjáratban ki is merült a szövetségünk szerepe a helyi politika szinterén.

Az sem használt a társulatnak, hogy a szövetség (és az egyik alapító corp, a Federation of Freedom Fighters) vezetője - Lord Raven - szinte folyamatosan AFK volt. A hatalmi vákumot Snakeeyes próbálta kitölteni, viszont az ő szavát meg a FoFF-osok, illetve az őket támogató corpok nem fogadták el. A helyzet a végére annyira eldurvult, hogy egy alliance gyűlésen ordibálásba torkollott egy vita, majd egy megkattant FoFF-os director átállítva a standingeket és szétrabolva a holding corpot távozott az szövetségből. Az egész beszélgetés végül kikerült a netre is, és 1-2 nap múlva gyakorlatilag a teljes eve társadalom az alliance-ünkön röhögött.

Az egésznek az Atlas vetett véget, akik gyomorforgató módon megvárták, míg leraktunk 2 új állomást, aztán resetelték a standingünket. Innentől kezdve mindenki ellenség lett a környéken, és megindultak ellenünk a roamingok. Snakeeyes ismételten a régi jó módszeréhez folyamodott: kiadta a teljes evakuálás parancsot, így egyetlen puskalövés nélkül megint költözhettünk.


Southerncross Alliance
(a Nagy Átverés története, avagy egyedül egy régió ellen...)

Az Aggression után ismét felmerül a kérdés, hogy merre tovább. A 3 corp tartott egy közös RL összejövetelt a WoT szervezésében, ahol különböző variációk merültek fel a folytatásra, míg végül arra jutottunk, hogy beköltözünk Stainbe, és megpróbálunk megerősödni, illetve standinget szerezni a területen. Az ötlet előzménye az volt, hogy a WoT majdnem 2 évet töltött itt, és nekik anno sikerült szerezniük olyan standinget, amivel többé-kevésbé biztonságos körülmények között 0.0-ás agent küldetéseket csinálhattak, beltezhettek és játszhatták a maguk játékát. Ez alatt az idő alatt a corpjuknak sikerült kivívniuk a helyiek tiszteletét is.

Költözés előtt jött az isteni jel, megkeresett minket a SCA, hogy csatlakoznánk-e hozzájuk Stainben. Elmondták, hogy nekik a teljes Stain Wagon felé kék standingjük van, valamint, hogy ott élnek a régió szívében. A kérdés elég hamar eldőlt, hiszen ennél jobb, és a terveinkbe passzoló ajánlat nem is érkezhetett volna. Arra viszont nem számítottunk, hogy a helyzet egészen más. Az SCA ugyanis csak trial (próbaidős) standinget kapott a Stainben élő szövetségektől annak fejében, hogy majd kitakarítják az ellenségtől a helyet ahová beköltözhettek. Erről elfelejtettek szólni. Ráadásul az SCA ahelyett, hogy kipucolta volna a parazitáktól a környékek, lepaktált velük, és kékbe húzott mindenkit. Ezek után a Stain Wagon (az itt élő alliance-ek szövetsége) egy laza mozdulattal resetelte az SCA felé a standinget, és egyik pillanatról a másikra ott találtuk magunkat úgy hogy a teljes régió az ellenségünké vált. Az SCA segítségére nem számíthattunk, mert ők meglehetősen inaktívan nyomták, és mindezek tetejében még ausztrál időzónában is, viszont nekünk gyorsan kellett lépnünk, így jobb híján átköltöztünk a Stain Empire és a Coven mellé, és besáncoltuk magunkat egy NPC stationra, majd felvettük a harcot.

Az egész történet őrületes gyorsasággal zajlott le, az SCA-s kalandunk mindössze 3 hétig tartott, de azt hiszem mindíg emlékezni fogunk rá. Stain északkeleti részén beszorulva az AAA, a Stain Empire, a Systematic Chaos és Coven közé, kitartóan tartottuk a rendszerünket. Nem volt könnyű feladatunk. A Stain behozott a helyre egy titánt és lerakott egy POS-t, odaköltöztetett egy tucat embert, valamint állandó átvonuló gangek mentek át rajtunk. Volt hogy 140-es SW fleet trappolt át rajtunk, volt hogy a Sys C. 20 drenyának nyitott felettünk cyno-t. Mivel a logisztikai útvonalaink el voltak vágva, és mást úgy sem tudtunk csinálni, ezért elkezdtünk harcolni. Roamingokat szerveztünk a Stain Empire ellen, vadásztunk az SW pilótákra, és a környéken élő Stainless-t terrorizáltuk. 3 hét alatt a 3 corp együtt majdnem 1000 killmailt szedett össze a régió lakosainak lövöldözésével. Ez idő alatt sikerült szinte mindenkit elűznünk a környékről, a Stainless folyamatosan sírt a Stain-nek, hogy hiába fizetnek egy valag pénzt, nem mernek kidokkolni és ISK-t farmolni, mert ott vagyunk. Miután 4-5 carrierrel tankoltuk a stationről kidokkoló hajóinkat és kilövöldöztük a stationünket campelő dictorokat, HAC-okat, BC-ket, a Stainesek is feladták a folyamatos camp-et, és már csak baites trap-eket csináltak. Persze ettől függetlenül voltak meleg pillanataink, előfordult pl. hogy egy beltező emeberünkre 2 carrier-t dobtak, de a végére elértük, hogy tiszteljenek bennünket.

Időközben felvettük a tárgyalást az LR-rel, akiket a régió legjobb pvp-seinek tartottunk. Mikor a Triumvirate ideköltözött Stainbe, az LR az egyetlen olyan alliance volt, aki tömegesen küldött embereket a Trium ellen, capital fleettel és csapatokban próbálta kifüstölni az újonnan érkezőket. Az LR-nek tetszett amit felmutattunk Stainben és azt mondták, hogy az egyik szárnyukhoz, a Klingonokhoz beajánlanak minket.


A Klingonok
(avagy a leglazább alliance, akik 0.0-ban élnek...)

A Klingonokhoz való csatlakozás diszkrét báját az adta meg, hogy előzőleg a Southern Cross az ő területükön próbált helyet csinálni magának. Így mi is (mint minden SCA-s corp) ellenségek voltunk a Klingon Alliance-nek. Elég bizarr szituációba kerültem, amikor hostileként megkerestem a vezetőiket, hogy szeretnénk csatlakozni hozzájuk. Először is rendezni kellett a helyzetet, tiszta lapokkal akartunk játszani. Roomannal (az SCA vezetőjével) ezt előzőleg már letárgyaltuk, s ő azt mondta teljesen megért minket, nyugodtan tárgyaljunk az SW-vel, és szurkol, hogy legalább mi megvethessük a lábunkat itt. Ennek ellenére nem igazán akartunk konfliktusba kerülni az SCA-val, hisz jól tudtuk, ha nekünk sikerül belépni, akkor őket csak ellenségként kezelhetjük. A Klingonok (míly meglepő) természetesen azt kérték tőlünk, hogyha ha belépünk, utána tűzzel-vassal írtsuk a Southern Crossosokat. Erre azonban nem került sor, mert az SCA-s corpok pár napon belül távoztak Stainből.

Miután megoldódtak a dolgok, és a helyzetünk stabillá vált szép lassan elkezdtünk ismerkedni a területtel.















A hosszan elnyúló Delve/Querious háború miatt gyakorlatilag teljesen legatyásodtunk, alig volt hajónk és a corpos wallet is kongott az ürességtől, így hát az akkori helyzetünkben sokat számított, hogy képesek leszünk-e összeszedni magunkat. Aki már élt Stainben, az tudja, hogy a hely ISK vonatkozásában maga a paradicsom. True Sansha NPC régió, ami tele van pirate agenttel. Nightmare-t lehet kiszedni, ami a jobb időszakokban milliárd felett eladható. Ezen kívül a plexekből Centum A-Type cuccok esnek, szintén milliárdos nagyságrendekben, a rattelésnél mindenhol a legnagyobb spawnokra van esély, a loot az összes NPC közül a lehetséges legjobb, és dögivel lehet salvagelni armor plates és melted cap salvage anyagokat. Ilyen lehetőségek mellett nem volt nehéz több tízmilliárdot összehozni a walletre, gyártani 1-2 hónap alatt 7-8 capitalt, 40-50 BS-t, meg pártucat BC-t a standard fleetünkbe. Soha ennyi hajónk még nem volt, és soha ennyit még nem költöttünk a céges felszerelésekre.

Az elképzelés már a kezdetektől az volt, hogy egy helyen, egy rendszerben, közös zászló alatt gyülekezzen a három corp (JMU-FGC-WOT), de ebbe sajnos hiba csúszott, mert a korábbi (Stain Empire Alliance területéhez tartozó) home rendszerből a WOT nem költözött át időben, és az ottani SE corpok ezt nem nézték jó szemmel. Több incidens is volt, míg végül az ottani SE pilóták nekimentek (az amúgy számukra kék) WOT-nak, és az egész addig eszkalálódott, míg végül a Klingonokat megfenyegették, hogy megfosztják a standingjüktől, ha nem rúgják ki a Wings of Turuls-t. Így hát a WoT-nak mennie kellett Stainből, és értelemszerűen azzal, hogy elváltak az útjaink, más helyre költöztek, a velük való koalíció is megszűnt. Nagyon sajnáltam a fejleményeket, de a magam részéről nem tettem le arról, hogy a jövőben még egyszer együtt folytatjuk majd.

A szomorú intermezzot követően a JMU és az FGC magasabb fokozatra kapcsolt. A nagy carebear heaven ellenére a fő program nem a pénzkaszálás volt. A belépésünk után rögtön a killboard első két helyére kerültünk, és letettük a névjegyünket a területen és az allianceben egyaránt. A Klingonosok hamar megkedveltek minket, és a kezdeti különálló flottázásokat követően mind szívesebben csatlakoztak hozzánk, a "magyarokhoz". Egy idő múlva a mi OP-jaink voltak a prioritás az allianceben, és a segítségünkkel mélyült a barátság a Klingonok a román LR alliance között. Részt vettünk a Periodos PA-VE hadjáratban, ahol a Zenith-től egy időre elvettük az egyik station-ös rendszerüket, és számos közös OP-ot tartottunk az LR-es csapatokkal. Nagyon jól éreztük magunkat a helyen, a Klingon a leglazább szövetség, amiben valaha voltunk. Alapvető filozófiája, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül akar tevékenykedni, nem politizál, csak él mint hal a vízben. Ennek számos pozitív vonzata volt (nem kellett soha CTA-ra járkálni, mindenki azt csinált amit csak akart), de sajnos sikeresen el is tunyult a csapat. Mikor a románok a Stain Wagon többi részével nekikezdtek a TPAR-os hadműveletnek, az alliance kapott egy ajánlatot, hogy olvadjon össze a Legiunea Romanaval, s akár egy új allianceként folytassa együtt az ottani corpokkal. Sajnos (véleményem szerint) nagyot hibáztak a Klingonos vezetők, amikor mereven elutasították ezt a lehetőséget. Egyetlen corp volt, aki még támogatta az ötletet, a Pelenor Swarm (egy Bertturk nevű zseniális pvp-s játékos vezetésével), de a többiek nem voltak partnerek. Többek között ez a momentum, és az, hogy az alliance a hónapok múlásával egyre inaktívabbá vált eredményezte azt, hogy a JMU és az FGC más, a Klingonoktól eltérő jövőt kezdett tervezni. Nagy része volt ebben a HUN Reloaded-es szerveződéseknek. Úgy döntöttünk végül, hogy rajtunk nem fog múlni a Nagy Magyar Alliance megvalósulása, és becsatlakozunk Don csapatába.


Hun Reloaded
(a nagy magyar álom - avagy harmadszorra is Fountainben)

A Hun Reloaded "korszak" nagyon sok pozitív dolgot, tapasztalatot, és pár nagyon nagy csalódást is hozott a JMU számára. A cégünk 2009 végétől másfél évig volt a legnagyobb magyar alliance tagja, és őszintén mondhatom, hogy jó kis időszak volt ez számunkra: sok tanulsággal, és pár felejthetetlen élménnyel. Az alliance tagjai között sok barátra, haverra leltünk, és alaposan kivettük a részünket a szövetség építésében. Büszkén mondhatom, a JMU-val rengeteg programot szerveztünk az alliance számára. Pl. mi voltunk azok, akik beindították a drogfúrást, tucatnyi fleet-et vittünk harvestelni Cloud Ringbe is, ellenséges területre, olyan versenyeket hírdettünk és szerveztünk, mint pl. a PINK, ahol változatos feladatokat kaptak az emberek, számos közös plexezést és fúró OP-ot hírdettünk, elkészítettük az alliance killboardjának a designját, folyamatos kiképző OP-okat tartottunk azoknak akik bátortalanok voltak a PvP-ben vagy nem volt 0.0-ás tapasztalatuk, és minden pvp összecsapásban ott voltunk. Személy szerint én magam is (Mermalior) sok flottát vittem, majdnem minden másnap roamingokat, és egyéb pvps megmozdulásokat szerveztem (camp, pos lövés stb.). Ezen kívül több mint egy évig én voltam a RAX diploja, tartottam a kapcsolatot a többi kékkel, Molléval, és más alliance CEO-kkal, sikerült jó pár közös dolgot szervezni együtt, vagy elfogadtatni velük. Alapvetően a magyar közösség minden JMU-sra pozitív hatással volt, nem voltak nyelvi gondok, könyebben ment a szervezés és a társaság aktivizálása. Mindig lehetett találni pár embert, akár más corpokból is, akivel egy player összefoghatott hogy eltöltsön pár jó órát ebben a nagyszerű játékban.

A JMU sokáig az egyik legaktívabb tagja volt az alliancenek, amíg Don (Hun corp / RAX CEO) irányítása alatt és jóindulata mellett mentek a dolgok. Ezt így utólag fontos kiemelnem: meglátásom szerint Don a szövetségben mindenkinek jót akart, és a tervezésnél tekintettel volt az emberekre is. Az az elképzelés és törekvés, amiben Ő hitt és szeretett volna megvalósítani, szerintem korrekt volt, és bár én speciel nem hiszek a diktatórikus vezetésben (amit számtalanszor el is mondtam), Don ezt a fajta struktúrát a rendszer előnyére igyekezett használni, a corpok, CEO-k, emberek bevonásával, és a status quo figyelembe vételével. Sajnos Don RL okokból nem tudta sokáig aktívan vezetni az allit, így a változásokkal, a különféle diszkriminációkkal és a források körüli kavarásokkal a dolgok rossz irányba fordultak.















Amikor beléptünk a RAX-ba (RAX = Hun Reloaded), a szövetség nem volt túlzottan aktív. Az akkori társaság eléggé szét volt szórva, a jöttünket megelőzően a Hun Corphoz csatlakozó egyik nagyobb cég, a PPP alapvetően low secben élt, és csupán kiruccanásokat szervezett 0.0-ba, a Hunosok egy része Delveben próbált érvényesülni, a többiek itt is ott is. Azt hiszem az FGC és a JMU érkezése volt az egyik katalizátora az események beindulásának. Kezdetben konkrét dolgok nem nagyon voltak lefixálva, csupán egyetlen nagyobb cél volt, Fountainbe költözni, és a BoB-ból újraformálódott IT alliance szövetségeseként illetve az azt támogató kék koalíció részeként megtelepedni A1CON környékén. Ez rövid időn belül meg is valósult, a régiót elhagyta a PL és csupán a terület másik entitása, a bolgárok egy kis része maradt Fontainben. Véleményem szerint minden corp remek teljesítményt nyújtott a beköltözés során, mindenki odatette magát a terület megtisztításában és az új hely infrastruktúrájának kiépítésében. Főleg a Hun Corp és az FGC vállalt a rendszer kiépítésében nagy részt, a bridge hálózat, a sovok és egy új station lerakása, mind segített abban, hogy a RAX megvesse a lábát a területen, és megfelelő életet élhessen az A1CON pocketben. A letelepedést követően nem állt meg az élet, a kékekkel együttműködve küzdöttünk a térség stabilitásáért, nyomtunk system lock-ot a bolgárok kikergetésére, rengeteg fleet fight és roaming volt, keresztül-kasul bebarangoltuk a környező régiókat, vállvetve harcoltunk az IT-vel és a kékekkel a max damage hadjáratokban. Joint OP-ok tucaitjain voltunk a régió szövetséges alliance-eivel, és keményen álltuk a sarat az időszakos inváziós erők (NCdot, Evoke, Outbreak, stb.) ellen.

Mivel Fountain sajátossága, hogy a sovolható rendszerek mellett egy NPC maggal is rendelkezik, ezért onnan teljesen nem takarítható ki minden neut vagy hostile. Ennek köszönhetően mindíg volt alkalom PvPzésre, harcokra és egyéb mókákra, de nem ragadtunk le egy dolognál, sok program szerveződött a PvP mellett is, ami megmozgatta az embereket. Ahogy telt-múlt az idő, corpunk menet közben szorosabb kapcsolatot épített ki egy másik magyar céggel, a WMP-sekkel és ennek eredménye egy fúzió lett, minek során az aktív WMP-s tagok átléptek hozzánk.

A RAX időközben új corpokkal bővült, és Don lemondott a CEO-ságról.

Megítélésem szerint itt kezdődtek a gondok. Don lemondása után nem maradt olyan alkalmas vezető, akit a képességei és hozzáállása predesztináltak volna a meglévő diktatórikus rendszer folytatására, vagy akit mindenki elfogadott volna. Minden kérésem ellenére megfontolásra sem került egy olyan másik rendszer, ahol a RAX corpjai által delegált demokratikus CEO tanács vette volna át az irányítást, hanem mindenfajta érdemi vita nélkül Shonion lett az új RAX CEO, diktátori jogkörrel. Shonion a koalíciós társunknak, a Free Gatesnek a CEO-ja (volt), egy hihetetlen teherbírású és jó szervezőkészségű, de vezetésre alkalmatlan, szűk látókörű, és manipulálható ember.

Ennél a pontnál az FGC-vel kötött koalíciónk véget is ért, mert mikor összeálltunk arra kötöttünk szövetséget, hogy együtt haladunk majd az úton előre, akár keményen megvívott, de közös döntésekkel, konszenzusos alapon, mindkét corp és az embereink érdekeit nézve. Shonion, és az őt hátulról madzagon rángatók viszont azt akarták kimondatni a JMU-val vagy méginkább velem, hogy Shonion a totális vezető, és amit ő mond annak engedelmeskedik mindenki (magyarul: azoknak az embereknek engedelmeskedünk akik őt hátulról "finoman" rávezetik az alliance "érdekeire").

Igazából nem is érdekelt, hogy a döntés köré szőtt "sztracsatellát" egyesek komolyan gondolták-e vagy volt-e aki bedölt a maszlagnak, de még viccnek is rossz volt, hogy arra állítsuk át a corpunkat, hogy ezentúl egy érdekcsoport kiszolgáló személyzete legyen. A JMU az Eve-ben eltöltött évek alatt mindig a társaság és az emberek érdekeit képviselte. Ezt akartuk az allianceben is látni: hogy képes játéklehetőséget, és különböző felgogású játékteret adni mindenkinek, teljesítmény és hozzállás alapján értékelni és jutalmazni, nem a belterjes csoportok, és régi karakterek igényeit kiszolgálni, hanem dinamikusan bővülni és segíteni mindenkit a céljaiban. A magunk részéről mi soha nem kultiváltuk a jogok és érdekek privilegizálását, az emberek magánhadseregként használatát, ahol pár arc, vagy egy olligarchikus kör javainak megvédését és bővítését szolgálja a pleb.

Az új vezetés ahelyett, hogy átlátható és perspektivikus működést garantált volna, a szövetség területét bővítette volna, helyet és teret adott volna a tagjainak a JÁTÉKRA, inkább mindenféle elvárás és kontrol nélkül vett fel új corpokat, játékfelfogást akart erőltetni másokra (pl. esélytelen 0-24 pvp full hostile területen), és kettős mércét alkalmazott a meglévő embereken.

Mindezek eredményeként, bár nehéz szívvel és a sok otthagyott haver és barát miatt szomorúan, de távoztunk a "nagy magyar álomból".

Meg kell hogy mondjam a létező legjobb döntést hoztuk. Amint leléptünk a morál ezerrel felkúszott, tele lettünk energiával. Mindenki újra bizonyítani akart az új helyen, és újabb kihívásokat keresett a RAX állóvize után. Végre megint nem pár embernek kellett küzdeni a rendszeren parazitaként élősködő, holtsúly embertömeg jólétért, vagy a monomániás megmondóemberek kénye-kedve szerint, hanem újra magunkért tehettük amit tettünk, és bizonyíthattuk a hírnevünket...


Warped Aggression
(haverok, buli, fanta...)

A RAX-ból való távozásunk után egy olyan helyet kerestünk, ahol szabadon játszhatunk, és azt csinálhatjuk amit szeretünk. Hála Istennek nagyon sok megkeresés érkezett, 6-7 alliance is szívesen várt volna minket, mi mégis vigyázó szemünket Stainre vetettük, ahol már többször is megfordultunk, és mindig nagyon jól éreztük magunkat. Felmerült annak az ötlete, hogy csak egymagunk nyomjuk a vadvidéken, hogy lazán belevetjük magunkat az NPC régió káoszába, aztán végül mégis a Warped Aggressionnél kötöttünk ki, akik akkortájt elég nagy részt elfoglaltak Stain nyugati részén.

A Warped egyszerre volt nagyon rossz és nagyon jó választás, mert mint kiderült ezt az alliance-t a teljes kettősség jellemezte.

Egyrészt ennél a szövetségnél nagyobb carebear bandát keresve sem találhattunk volna, a tagjainak túlnyomó része elképesztően nagy carebear volt, PvP tapasztalatok, és harci rutin nélkül, de jó adag lelkesedéssel, viszont az objektivitás teljes hiányával. Fogalmuk sem volt egy fight során az erőviszonyokról, a fleetfegyelemről, és a harci mozgásokról. A gyakorlatban egy Warpedes flotta úgy nézett ki, hogy szinte csak a T1 hajókat ismerték, és legtöbbszőr csak BC-kbe voltak hajlandóak beleülni. Fele akkora fleetek ellen is csak 50-60%-os efficiency-vel nyomták, harc közben simán leléptek vagy kiugrottak ha valaki lőtt rájuk, és legtöbbszőr az FC náluk csak egy opcionális Help funkciót jelentett, amit ki lehet ikszelni, ha zavaró.
















Mindezek ellenére akadtak igen jó arcok is az alliban, akikkel öröm volt együtt repülni, és az emberek túlnyomó része rendkívül barátságos volt mindenkivel. Nagyon kellemes emlékeink vannak a Warpedből, az alliance élet párját ritkító volt, mindenki segített mindenkinek, mindenkitől kaptál egy jó szót, amitől a RAX-ban eléggé elszoktunk. A fórumukon elképesztő élet ment, az alliance háttérélete olyannak tűnt, mintha a nyolcvanas évek hippimozgalmába csöppentünk volna. RL topikok, guide-ok, ötletek, harci beszámolók napi rendszerességgel. Minden egyes harc, nagyobb csata vagy roaming után AAR-t (After Action Report) posztoltak az internetre, ahol az FC-k vagy a fleetmemberek fazon stílusban, szinte regénybe illő módon leírták mi történ a legapróbb részletekig.

Mivel mi tapasztalt PvPsekként kerültünk hozzájuk, sokszor éreztük úgy, hogy vakok között a félszemű a király, de a baj nem azzal volt hogy vakok, hanem hogy süketek is voltak. Egyszerűen nem tanultak a hibáikból és egy idő után a reményt is kénytelenek voltunk feladni, hogy ezen változtassunk. Hiába volt mindenki baromi jó fej, az intel hiányát és a profi defence fleeteket sajnos ezek nem helyettesíthették. Mikor az Executive Outcomes beköltözött a területükre, úgy döntöttünk, hogy lépünk tovább. No nem túl messzire, csak a két konstellációval arrébb élő Bang Banghez... Bár ez a fejezet lezárult, de a Warpedben megismert emberekkel (barátokkal) a mai napig tartjuk a kapcsolatot, külön chat van a régi kemény magnak, ahol mindenki elmeséli az új tapasztalatait bárhová is került a későbbiekben, folyamatosan megy a hülyülés, killek linkelgetése, beszámolók, poénok.


Bang Bang You're Dead
(A Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata...)

A Bang Bang pont az ellenkezője volt a Warpednek. Ha valamihez hasonlíthatnám, azt mondanám valami olyasmi, mint a "Brian Életéből" a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata. Ez a románok dominálta csapat konkrétan nem félt semmitől és senkitől, szinte bárkinek nekiment. Náluk majdnem minden a PvP körül forgott, folyamatosan pörögtek az emberek, mindig történt valami. Volt olyan emberük (DredX), aki éjjel-nappal csak PvP-zett, így minden hónapban legalább 3-500 killt szedett össze, 60-70 szólókillel fűszerezve. Az alliance killboardján található döbbenetes killmennyiség mellett viszont sokszor a lossok száma is az egekben volt, mert mindennek nekimentek. Ha kilőtték őket máris ültek az új hajóba. Talán ennek tudható be, hogy a hatékonyságuk nem mindig volt igazán kiemelkedő. Azt hiszem ez az egyetlen alliance amivel találkoztunk idáig, ahol a belogolt létszám 90+ százaléka 5 percen belül flottában volt, ha valahol hostile-t jelentettek. Nagyon jó inteljük volt, és mindenki harcrakészen várta az összecsapásokat, ha esély nyílt rá.

Érdekes módon itt nem volt háttérélet, se fórum, se chatelgetések, mégis remek csapat kovácsolódott össze, mert pár meghatározó ember állandó pörgésben tartotta a bandát, és fantasztikus hangulatot produkált a fleetekben. A fő FC-jük (C0SO) egy igazi fazon volt, aki félig románul, félig angolul, félig valami kibogozhatatlan nyelven folyamatosan ostorozta a fleetet, százmilliókat ajánlott fel a scoutoknak a zsíros carebearek és óvatlan carrierpilóták levadászásáért, az alliance itáliai szárnyától vett olasz szavakkal káromkodott vagy hajtotta a csapatot. Mindenkinek meg volt a maga története, őrült fazonok voltak a szó jó értelmében. A legjobb román scout pilóta (Demonic Candy) pl. 70-es ellenséges fleetből is levadászott egy-két elugrott hajót, és volt, hogy egy dramiban top damage dealer volt egy carrier killnél.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, a Bang Bang meghatározó élmény volt a számunkra. Annak ellenére, hogy kegyetlen sok hajót buktunk a szövetség PvP csatáiban, soha nem unatkoztunk, mindig volt program, mindig ment a darálás. Külön öröm, hogy a legtöbb alliance CTA-tól eltérően itt nem egysíkúan kellett harcolni, mert nem csak capitalokba vagy standard fittes BS-ekbe ültünk bele, hanem mentek a BC fleetek, voltunk HAC-okban, Reconokban vagy éppen stealth bomberekben, vagy amit épp az FC kért. A csekély fennmaradó időnket pedig kitöltötte a lopva művelt agent vagy rettelés, hogy valahogy pótolni tudjuk a lossokat.

Az idilli suicide PvP akkor vált igazán kamikáze tevékenységgé, amikor a többfrontos háborúból hazatérő Stain Wagon elkezdett rendet tenni a portáján. A nem túl nagy aktivitást felmutató, de vérprofi Stain Empire és a közepes flottákat kiállító, hot droppos fleetekkel operáló Coven ellen külön-külön még lett volna esélyünk, de amikor a presztizsharcot vívó Romanian-Legion 2-3x nagyobb fleetjei is megérkeztek, hogy system lockban tartsák az alliance fontos rendszereit, akkor borult a pohár. A helyzet pikantériája és eldurvulása talán annak is volt köszönhető, hogy a Romanian-Legion és a Bang Bang román corpjai egykor egy csapatot alkottak, egy allianceben (a Legiunea ROmana-ban) repültek, de egy közös múltjukban ejtett régi seb komolyan elfertőződhetett az idő múlásával, mert teljes szívből utálták egymást. Ezért aztán minkét fél élet-halál kérdésnek tekintette, hogy ledarálja a másikat.

A helyzet nem tűnt túl bíztatónak, mikor végszóra megkeresett minket a TASE, az egykor szép napokat megért magyar PvP corp, hogy lenne-e kedvünk csatlakozni a Merciless alliancehez, akik épp Venalban és Pure Blindban takarítják az NC (Goon, Morsus, Razor, stb.) roncsait karöltve a Pandemic Legionnel, NCdottal, Evoke-kal. Így hát ismét szedelőzködtünk és ismét fájó szívvel de búcsút intettünk az aktuális alliance-szünknek. Mindezt tényleg fájó szívvel tettük, mert a Bang Bang nagyon jó kis másfél hónapos periódus volt, újabb cool haverokkal, és igazi öngyilkos örömPvPvel...


Merciless
(Free for All PvP)

A Mercilesshez való költözést nagy dilemma előzte meg. Csupán annyit tudtunk róluk, hogy egy viszonylag új alliance hatalmas ambíciókkal és impozáns PvP teljesítménnyel, akik a leghatékonyabb PvP entitások (Pandemic, NCDot, Evoke) szövetségi hálójában tevékenykednek, célként az északi koalíció (Goon, Morsus, Razor, stb.) kipucolását tűzve ki maguk elé, és hogy a műveleti területük Venal, Tribute, Deklein és Pure Blind környékén van. Már az előzetes csatlakozási megbeszéléseken is a fő hangsúlyt a PvP (capital) kapicitásra és az éppen folyó aktuális kampányokon való részvételre tették. Ennek tudatában a corpunk kevésbé PvP beállítottságú tagjai kicsit szkeptikusan tekintettek a jövőre, de végülis mindenki egyetértett abban, hogy ez egy olyan móka lesz, amit kár lenne kihagyni.

A Merciless staging rendszere Venalban volt, a 0.0-ás Gurista NPC régióban, ahol stabil háttérbázist építettek ki a pénzkeresetre és a veszteségek pótlására, illetve az alliance highend holdakból biztosította a corpjainak az újabb hajók vásárlását. Emellett elkészítettek egy korrekt reimburstment programot is (Logi, Dictor, Hictor, T3, CS, Scout Alt Recon és Covops, Dread, Carrier veszteségek esetére). Ez a gyakorlatban új nézett ki, hogy a reimburst hajók pótlása mellett létszámtól (és aktivitástól) függően még pluszban 2-3-4-5 milliárdokat hozzánk vágtak minden hónapban, amiből lehetett új hajókat venni és biztosítani a PvP-hez szükséges feltételeket. Cserébe az alliance elvárta, hogy mindenki ott legyen ha harci hajókba kell ülni és oda kell tennie magát. Ez a fajta megközelítés mindenki számára nagyon szimpatikus volt, így nagy reményekkel vágtunk neki az újabb kalandnak.

Maga a költözés 2 hétig tartott Stainből, mert egyrészt az eddigi home systemünk (RPS) és a környező rendszerek állandó system lock allatt voltak a Stain Wagonnak köszönhetően, másrészt az Eve univerzum egyik feléből a másikba kellett átszállítani mindenünket. A megérkezést követően rögtön be is kapcsolódtunk a forgatagba. Bár az alliance nem pörgött túlzottan, de azért szerveződtek belső fleetek is, és ami nagyon fontos, hogy rengeteg NCDottal közösen szerveződő joint OP volt, így sok időnk nem volt ismerkedésre. Emellett a TASE-s srácokkal együtt is volt jónéhány roaming, amiket közös csatornákon hírdettek/tünk meg. Kis kitérőként itt említhetjük meg, hogy a TASE / Carnivale csapatban nem csalódtunk (a TASE időközben átalakult egy új corppá amit Carnivale-nak neveztek el). Már csak miattuk is megérte a Mercihez csatlakozni. Ugyan kb. fél tucat alkalmat leszámítva nem nagyon repültünk együtt velük (elsősorban alliance, és joint OP-okon voltunk közös fleetben), de pár nagyon jó arcot ismerhettünk meg. Pár embert külön meg kell említeni: az egyik Isanoe, aki egy zseni. Ha kell bármilyen hajóba beleül, és nyomja akár 3 klienssel is. Ha úgy alakul, akkor FC, ha kell support, dictor, ECM vagy bármi. Ez a srác elég mély benyomást tett mindenkire, mert a magyarok között egy személyben nagyon ritkán találkozni ilyen "polihisztor" fickókkal. A másik Sedenic, aki valószínűleg nagyon jó CEO lesz a Carnivale élén, FC-nek is tehetséges, és emberileg is jó arc. A többiekről annyit, hogy ha össze kellene foglalni a TASE / C lényegét, azt mondhatjuk, hogy az egész corp olyan emberekből áll, akik egyénileg és csapatban is feltalálják magukat bárhol 0.0-ban. Ez annyit tesz, hogy kb. mindegy mi zajlik körülöttük, mert ha pvpzni akarnak, akkor egyedül, gangben, vagy nagyobb fleetben is elindulnak. A fórum-flameháborúk után kellemes csalódás volt velünk repülni és megismerni őket közelebbről. Visszatérve a Mercilessre... Nagyon sok kiváló PvP-s ismerhettünk meg a szövetségben, de a kezdeti PvP nirvánát követően egyszer csak jött a derült égből villámcsapás. A Merci resetelt MINDENKIT! Önszántából, mindenféle előzmény nélkül. Az NCDot-ot leszámítva az összes kék innentől kezdve ellenség lett, a joint OP cahtornát törölték az NCDottal, és a környező entitások célpontjai lettünk. Elsőként a Raiden vetett szemet az alliance highend holdjaira, illetve a White Noise, és a környező "szutykok" is egyre jobban felbátorodtak. Az alliance CEO azzal indokolta a reset tényét, hogy az emberek passzívak és nem csinálnak semmit, ezért fel akarta pezsdíteni az életet azzal, hogy mindenkit neutba húzott. Sajnos nyár közepén ennek túl sok esélye nem volt, és az igazság az, hogy a fele alliance-ünk elhúzott 2 régióval arrébb, az időzónák kiegyensúlyozatlanok lettek. Mivel a reset után sem változott az aktivitás érdemben, Garst (a Merciless CEO-ja) egyre ingerültebb lett. Ez minden reakciójában meglátszott: az OP-ok közben, a killboard kommenteken és a chateken, fórumokon, levelekben is. Bár egy ilyen típusú ember sokszor jól tud motíválni egy közösséget, de nagyon el is ronthatja a dolgokat. A JMU számára ez jött le. Az alatt a röpke idő alatt míg a szövetség tagjai voltunk, kvázi mindenkibe belekötött a corpban (hol vagy, mit csinálsz, miért abban a hajóban ülsz, miért azt a szart fittelted, miért nem vagy TS-en, miért basztad el, amit nem basztál el). Ez azért volt nagyon gáz számunkra, mert annak ellenére, hogy a JMU augusztusban 3 hét alatt majdnem 400 killt nyomott, és az alliance top 10 emberéből 4 JMU-s volt a hónap végére, folyamatosan csak a kritikák jöttek.

Ezzel nálunk Garst már sikeresen megutáltatta magát szinte mindenkivel, és az a vélemény alakult ki róla, hogy egy kapkodó, arrogáns és hedonista arc. A másik izgalmas dolog a fleetek "szétverése". Hiába van egy OP-od, hiába nyomod más fleetben, mert visszahívnak és csatlakoznod kell egy másikba. Ami nem CTA vagy mandatory fleet, csak épp egy "dedikált" FC viszi (mondjuk Garst, vagy egy TZ FC). Na ettől idegrázást kaptak az emberek nálunk. A harmadik ilyen után egyszerűen lelogoltak a JMU-sok. Aztán Garst pár hétre lelépett, és a vice ceo, Geonin vette át a kormányt. Ő befejezte amit Garst elkezdett: resetelte az NCDot-ot is.

Sok ilyen és egyébb dolog volt ami miatt nem éreztük jól magunkat, ezért amikor az alliance-t kezdték elhagyni a corpok mi is indultunk tovább.

A Merciless egy nagy reményű alli volt, olyan, aki akár NCdot, vagy PL szintű csapattá is kinőhette volna magát (ami persze még most sem kizárt), de Garst miatt már nem volt kedvünk megvárni a folytatást. Mindezektől függetlenül szívesen emlékezünk a TASE-sokkal szervezett OP-okra, az allias free for all PvP-re, és vitathatatlan tény, hogy sokat tanultunk az itt eltöltött idő alatt is...


Red Legion
Az FC nélküli alliance

A Merciless-ből való távozás után több helyről is kaptunk meghívót, de egyik sem tetszett a corpnak, így elsősorban nem alliance alapján választottunk új helyet, hanem régiókat, területeket kezdtünk el nézni. Első körben Insmother és Detorid volt ami többeknek megtetszett, az Angel npc-ket többen is kipróbálták volna (pár corptagunk kifejezetten ide szeretett volna költözni), így felkerestük az UPS-t (United Pod Service), akik a környéken éltek. Ez egy német szövetség volt, egész jó pvpsekkel (azt megelőzően többször is harcoltunk ellenük). Ugyan sikerült összehaverkodni velük, de sajnos csak németeket vettek fel, így köztes megoldásként a Red Alliance-et ajánlották nekünk, mely az akkortájt legjobban terjeszkedő keleti csoportosulás vezető szövetsége volt. A területen élők állandó harcban álltak a másik nagy orosz blokkal, a AAA, SE, ROL és csatlósaik képviselte szövetséggel. A háborúban mindkét fél elég jelentős erőt képviselt, a magukat DRF-nek (Drone Russian Federation) hívó csoportosulás területén élt a Red Alliance-en kívül többek között a Controlled Chaos, az UPS, a Waterboard, a TCU, Eclipse, Ares Protective, az Ultima Ratio és a Red Legion is. Ez utóbbi a Red Alliance angol nyelvű "tagozata" volt, gyakorlatilag az anyaszövetség, és azon belül a Red Council irányítása alatt.

Mivel Silent Dodger (a Red Alliance CEO-ja) rögtön rábólintott a csatlakozási kérelmünkre a Red Legion szinte azonnal felvett minket. Az elején furcsa volt elfogadni, hogy az RL csupán egy héj. Nincsenek vezetők, nincsenek döntéshozók, nincs senki aki a szövetségen belül "gondozná a kertet". A legfurcsább az volt, hogy szövetségi szinten egyetlen FC-t sem találtunk, annak ellenére hogy a csapatot néhány egész jó pvp-s corp alkotta. A Legion egy burokban élt, hivatalosan a Red Alliance angol nyelvű tagozata volt, de az igazi kapcsolattartásról senki sem gondoskodott, csak joint OP-okra jártunk. Mivel a DRF 5-6 régiót próbált egyszerre kontrollálni, sokszor napi 2-3 CTA-ra ("Call To Arms" - kötelező pvp OP) kellett járnia mindenkinek. Pár héttel az érkezésünket követően már ki sem látszottunk a fightokból, Detorid, Tenerifis, Omist, Insmother, és Immensea régiók állandó tűz alatt voltak, egyszer mi foglaltuk el őket, egyszer a hostile-ok, folyamatosan mentek harcok az állomásokért. Sokszor a Pandemic, az NCdot és a Test is megjelent a harctéren, időnként 20-30 titánnal, és több tucat supercarrierrel, és általában nem hagyták az ellenséges csapatoknak hogy elfoglalják az állomásainkat, de minket is ugyanúgy lőttek, mint a nekünk hostile-okat.

Mint már említettem a Red Legion-nek nem volt a közös fleetekbe delegált FC-je, így a "kékre hírdetett" (joint OP) flottákhoz (értsd: a DRF angol szárnyához) leginkább a Controlled Chaos nevű szövetség adott FC-ket. Azonban 1 vagy talán 2 közepes FC-t leszámítva a commanderek katasztrófálisak voltak, egyszerűen hajmeresztő dolgokat műveltek. Soha, sem előtte, sem utána nem találkoztunk olyan tehetségtelen emberekkel mint a DRF közös OPjain. Volt, hogy szétszedték a fleetet 4-5 felé, külön rakták a tacklereket, BS-eket, scoutokat, carriereket, stb. (értsd külön fleetbe), aztán csodálkoztak, hogy senki nem volt aki spotot csináljon, mert csak lassú, nagy hajók voltak egy-egy csapatban. Előfordult, hogy 100 km-re warpoltatták a supportot a csatától, ahol is mindenki végignézte, ahogy lelövik a kék supercarriereket. Parancsot senki nem adott, warpolni senki nem tudott 100 km-re. Legtöbbször minden target call után volt egy 2 perces hatásszünet amikor nem löttünk semmit, tőlünk meg mindenki hullott el. A legjobb talán a logistic support volt. A Guardian cap párokat hírből sem ismerték, és a logik 2-3 haveron kívül soha senkit nem töltöttek. Egyszerűen döbbenet volt az egész. Olyan "legendákat" ismertünk meg CTA-k alatt, mint SuperSkunk, aki csak franciául tudott, de angolul vitte a fleetet, és még üres localnál is remegett a hangja...

Az állandó CTA kényszer eléggé lemorzsolta a csapatot, s bár a Red Legionben jó pvpsek is akadtak, de a közös TS, a közös fórum és "community" teljes hiánya miatt csak egy halom különálló corpként funkcionált a banda. Az alliban csak a standing (és talán még ezen felül az élhető 0.0-ás terület) volt a lényeg, rattelni jól lehett félreeső rendszerekben, és a bámulatosan kiépített bridge hálózaton pillanatok alatt fel lehetett érni empirebe, ami a carebearnek maga volt a paradicsom. Azokból persze akadt szép számmal. Sokáig hivatalos alliance killboard sem volt (ezzel együtt a pvp-s jelenlét és motíváció sem buzgott túlzottan, mivel sehogy nem lehetett azt lekövetni). A legnagyobb gond az információ áramláson és a stabil jövőkép hiányán kívül mindenképpen a Red Legion FC-k hiánya volt, mert a szar FC-kel tűzdelt joint CTA-kon kívüli program a zéróhoz konvergált. A nagy terület megtartása miatt a koalíció állandó háborúban volt hogy mindent megvédjen, a konstans call to arms mellett állandó warjaink is voltak, napjában többször is röhöghettünk a milliárdos alliance lossmaileken.

A Red Legion talán egyedüli erőssége a "capital for every pilot" programja volt. Ingyen szorták a carriereket mindenkinek, aki feliratkozott a listára. A másik jó dolog a kezdeti reimburst program, amit a Red alliance csinált. 2-3 hónapig számolatlanul adták vissza a CTA-kon elhullott hajókat, de miután párszor egy halom titánt és supercarriet buktak a reimburst is kezdett elmaradni, mert a nagy hajók pótlására kellett a pénz... A Red Legionben töltött idő alatt mi is számos projectbe kezdtünk, többek között szereztünk egy titánt potom árért, de sajnos mire leért volna hozzánk a Red Alliance (Silent Dodger) elkunyerálta tőlünk. Erre aztán az RA-t kihagyva mi magunk megépítettünk egy másik titánt, de mikor minden alkatrésze kész volt "lesütni" már nem maradt időnk, mert addigra eszkalálódott a háború, és a Red szépen elbukott mindent. Végül meguntuk, kiléptünk a Red Legionből és vettünk egyet low secben.


Romanian Legion
Ketrecharc Stainben és Periodban

Detorid után jó időre elegünk lett a napi szintű sov harcokból, úgyhogy ismét a kényelmes backup helyünkre, Stainre vetettük vigyázó tekintetünket. A Southerncross Alliance, a Klingons, a Warped Aggression, és a Bang Bang korszak után ötödszörre is ide költöztünk, nyomni a pirate agenteket, ninja-harcolni az itt élők ellen, és halászni a zavarosban. Mivel az ex Bang Banges románokkal továbbra is jó kapcsolatban voltunk, lehetőség szerint mi is a környékükre akartunk költözni. Tudtuk, hogy a régi haverok egy része az Ataraxian Steel nevű allianceben tömörült, ezért megkerestük őket. Azonnal kaptunk tőlük standinget és meghívást, de a belépéssel várni akartunk, míg összehozzuk a logisztikai runokat. Ők az északi pocketbe költözött oroszok ellen harcoltak (az Out of Sight ellen), de sajnos elég nagy túlerővel találták szemben magukat, ezért azon gondolkodtak, hogy vagy lekékelnek velük, vagy a többi románt, a Romanian Legion-t hívják segítségül. Végülis ez utóbbi mellett döntöttek, aminek a feltétele az Ataraxian elhagyása, és a Romanian Legionhöz való csatlakozás volt. A standing megerősítése és kibővítése miatt (C0ven, Stain Empire), valamint a környéken élő barátainkat követve mi is beléptünk a románok legnagyobb allijába a Romanian Legionbe. Egyetlen kikötésünk volt csatlakozás előtt, hogy mi nem költözünk a románok Period Basisben található sov területére, hanem maradunk Stainben.























Ezt követően kb. egy-két hetes intenzív orosz-lövő kampány következett. Meglepően jó Tier3-as kite-os BC flottákat raktak össze a románok, és Terorea (az alliace CEO-ja és vezető FC-je) ezeket nagyon jól irányította. A "fun" harcok után jött a meglepő fordulat, a Nulli Secunda megjelent a románok területén Periodban, és elindult a régió megszállása. A meglehetősen egyenlőtlen erőviszonyok miatt a Nullisok pár hét alatt alatt le is rendezték a környéket, gyakorlatilag minden románt kisöpörtek a régióból. A Romanian Legion közben az oroszokkal is harcolt Stainben, de ott sem sikerült semmi átütőt felmutatni, így a szövetség viszonylag hamar szét is esett. A vezetők és elit pvpsek nagy része az NCdotba illetve az Initiative-be távozott, a többiek gerilla harcokba kezdtek a régió északi részén. Az alliance inaktivitása miatt kb. 2 hónap után mi is kiléptünk.

Így kerültünk RL-ből RL-be, de cseberből vederbe...


pwn-O-graphy
A szexmajom ki...?

(avagy egy saját PvP alliance létrehozásának története)

A sok szétmorzsolódott szövetség, és az állandó költözködés után 2012 májusában úgy döntöttünk, hogy létrehozunk mi egy saját PvP alliance-t. A cél nem a világmegváltás volt, hanem a kényelem és a praktikusság, egy nyitott és független forma, ami nem felülről vezérelt, hanem teljesen önálló. Ezzel kiszakítottuk magunkat az összes olyan napi nyűgből, amibe anno a Red alliance birodalomépítése, vagy éppen a Merciless alliance teljesítményhajhászása szorított bele. Nem akartunk mi se agresszív térítést folytatni, se high-end moon örző magánhadsereget építeni mint más alliance-ek, csupán kiszélesíteni a lehetőségeinket és növelni a függetlenségünket. Ezzel véget vetettünk a permanens CTA-knak, a kötelező sokszáz fős blob harcoknak, megszüntek a napi "must have" join-ok, nem kellett a reimbursttel foglalkozni, zéró lett a stressz. Ami persze nem jelentette azt, hogy carebear birkákká változtunk, a PvP ugyanúgy a napi elfoglaltságaink része maradt, sőt, a később Periodba költöző Tribal Band alliance playereinek levadászása soha nem látott lehetőségeket és killmail mennyiséget hozott a csapat számára. A váltás véleményem szerint nagyon bejött, a saját alliance megerősített bennünket, de mindezek ellenére maradtunk azok, akik 6 éve mindig is voltunk: small-scale fun playerek.










































A Romanian Legion elhagyásával új központot alakítottunk ki, Stain Period felöli részének az egyik jó adottságokkal rendelkező konstellációjába költöztünk, ahol a lengyel nemzetiségű C0ven alliance Esoterián kívüli része élt. A jó szomszédi viszonyt erősítette, hogy állandó közös OP-okat tartottunk, amiket legtöbbször felváltva szerveztünk. Volt olyan C0venes corp aki szinte csak velünk PvP-zett, mert jobban bejöttek nekik a kisebb gangek, vagy a lazább stílus, és később 2 lengyel csoport is csatlakozott az alliancehez. Rajtuk kívül két román csapat is jött hozzánk, illetve együtt repültünk egy amerikai-román-izlandi csapattal is (a Happy Cartellel), akik elég hardcore módon nyomták a partizánharcokat Stainben.

Hamarosan leköltöztettük a titánunkat és a szupercarriereket is Stainbe, és onnantól kezdve mentek a titán droppok is. Teljes megbecsülést élveztünk a szövetségeseink közt, sokszor mi nyitottunk titán bridge-t a C0vennek, az RL-nek, és az orosz haverjainknak is, mert a mi titánunkat senki sem ismerte. A környékbeli harcok az Out of Sight ellen a végéhez közeledtek, mert együtt a többiekkel lassan kitakarítottuk az összes POS-ukat a környékről. Mikor már majdnem beköszöntött a teljes béke eredményezte unalmas nihil, jött a fordulat Periodban: a Nulli helyére beköltözött a Tribal Band. A majd ötezres alliance túlnyomó többsége kocka kezdőkből állt, így pár hónap alatt a pár fős gangjeinkkel több mint 1000 killmailt lőttünk össze a forgalmasabb átjárókon, úgy hogy mi szinte semmit sem buktunk.

Mindeközben egy magyar társasággal is elég szorosra vettük a kapcsolatot, a Horror Vacui (Havoc) nevű hazai alliance tagjaival kezdtünk el közösen repülni. A Havocosok elsősorban Wormhole-okban éltek, de páran közülük low secben keserítették a helyi lakosság életét. Bár nagyon ügyes srácokból állt a csapatuk, viszont 0.0-ban sok tapasztalatuk nem volt. Nekünk Empire és WH tapasztalatokból jutott kevés, ezért közös OP-okon minden helyet meglátogattunk, lőttünk low secben, high secben, WH-ban és rendszeresen vittünk OP-okat 0.0-ba is. Az együttműködés eredménye az lett, hogy változatos programokat tudtunk szervezni szinte bárhová. Így fordulhatott elő, hogy többször is közösen pucoltunk ki WH-s rendszereket, T3-as flottával 20 milliárd értékű kapitál hajókból csavartunk ki wormhole rezidenseket, high sec warban posokat dózeroltunk le együtt, és közös low sec, illetve 0.0 roamingokban hajók százait csavartuk ki közösen.


... a határvidéken túl
Politika és a Stain Wagon

Mindeközben 2012 októberében váratlanul a Stainben található fő rendszerünkbe költözött a spanyol Walltreipers alliance, akiknek a CEO-ja egy Pandemic Legionös arc volt. A fejleményekről ugyan értesítettük a szövetségeseket, de pont rossz időpontban történt minden, mert a C0vent ezalatt lerohanta Esoteriaban a Test és a Pandemic szupercarrier és titán flottája. Sorban lőtték ki alóluk a stationöket, így kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy mi a nyakunkba kaptuk a spanyolokat. Az Esoteriás helyzet miatt sajnos magunkra maradtunk, csak mi magyarok, de gyorsan reagált a csapat. A váratlan odaköltözést 0-24 system lockkal igyekeztünk megakadályozni. Kapitálokkal, RR BS-ekkel, kapukempekkel, és cloakos vadászokkal álltunk ki ellenük, amit Cse Cse szervezett meg tőlünk. Mivel a Wallosok egy nagy háború után voltak, és pénzt szerezni meg regenerálódni jöttek Stainbe, csupán másfél hétig bírták a folyamatos kempet, a mindenhová kitett bubikat és a hajóik levadászását. Hamar elegük lett, majd ahogy jöttek távoztak is.

Ezalatt Esoteriaból a Pandemic és a Test közös supercap flottája kikergette a C0vent, akik teljes létszámban visszaköltöztek Stainbe. Eso-t az Out of Sight, a Wall, és pár másik alliance kapta meg. A C0ven visszaköltözését követően megjelent a Raiden és elkezdte belőni Stainben a high end holdakat magának. A lengyelek, a magyarok, a románok, és az időközben hozzánk csatlakozott No Value és X-Com orosz erők együtt léptek fel ez ellen. T3 AHAC és Tier 3 BC flottákkal álltunk ki ellenük. A kezdeti fényes sikereink után a Raiden beerősített: hozta a Wallt, az Out of Sight-ot, a Tribalt, az Unclaimed, Zombie Ninja és Cha Ching flottákat is. A háromszoros túlerő ellen is többször győztünk, ám végül megjelent a Test és a Pandemic is hatalmas capital flottával, amivel már semmit sem tudtunk kezdeni. Volt hogy a 250-es fleetünk ellen 8-900 hostile állt fel, de a kegyelemdöfést a PL és Test flottája jelentette. A helyzet végül abban eszkalálódott, hogy az erőviszonyok kiegyenlítésére 2013 januárjában a velünk szövetséges oroszok nagy része egyesült egy allianceben, a tripla A-sok, a Stain Empire, a Red Overlord, a Gipsy Band és az Enemy Unknown nagy része megalakította a Darkness of Dispair nevű orosz szövetséget, és Stainbe, a mi konstellációnkba költözött. Ezt mi komoly csapásként éltük meg, mivel sokezer ember jött egyetlen konstellációba, ahol eddig mi úgy éltünk mint Marci Hevesen. A nyomorgást nem jól viseltük, ezért azonnal elköltöztünk onnan. Elsőként Stainben maradva OY5-be akartunk menni, viszont ott lakott a D2, aminek a kitakarítására nem volt elég aktív emberünk. Ezért végül RV5 / RLDS környékére cuccoltunk, ami közelebb volt a Periodos átjáróhoz, és szinte zéró aktivitás volt a környéken. Továbbra is részt vettünk a joint OP-okon a nekünk kékekkel, viszont már közel sem akkora aktivitással. A lengyelekkel és a románokkal való baráti hangulatú fleetek helyett jött az oroszok dominálta politika és irányítás, nehezen tudtuk már követni az aktuális orosz CTA-kat, és őszintén szólva nem is nagyon dobott fel már bennünket a dolog.

Vándorcigányok és gengszterek...
harcok Mos Eisley környékén

Mégis maradtunk, mert a hely még mindig páratlan lehetőségek tárháza maradt. Az Eve Online világában Stain régió (jópár NPC régióhoz hasonlóan, mint amilyen Syndicate, Venal, Curse, vagy éppen Fountain / Delve / Great Wildlands stb. egy része - az úgynevezett "NPC Core") hasonlatos a Star Warsban található Mos Eisley környékére. Az összes 0.0-ban (függetlenül) élő rossz arcot ezekre a helyekre sodorja a szél. Amerre szétnézel gankerek, camperek, dropperek, blobberek, homelessek, vándorcigány corpok és szövetségek, akik legtöbbször egymást vagy az odatévedőket szívatják. Általában ezeken a helyeken található mindenki, aki a zavarosban halászgat, mert az NPC állomásokról nem lehet véglegesen kitakarítani senkit. Itt nem a terület megművelése, a rendszerek felfejlesztése, és az anomok írtása adja a bevételeket, hanem a 0.0 agent mission és egymás lelövése. Az ide települtek közül a pvp-s partizán bandákat szinte képtelenség kiírtani, viszont remek lehetőség a carebearekből pvpseket faragni. A standingek sem tartanak örökké, ezért folyamatosan adaptálódni kell.

Sokáig a 0.0-ás brigád RV5-ös punnyadását szinte semmi sem szakította meg, (csak az unalomig ismételt Tribal gyakás Periodban és pár közös OP a koalíciós szövetségekkel) jött az ötlet, hogy a májusra Great Wildlands / Scalding Pass / Insmother kitérőt tegyünk, és a low sec tagjainkkal együtt lövöldözünk majd a környéken. Egy hónapnyi roamingolás és lövöldözés után fejenként 400 killel tértünk vissza Stainbe, úgy hogy előtte végiglőttünk 3-4 régiót napi szinten. A mókát követően beköltöztünk RPS-be, Stain keleti központjába, ahonnan több helyre (Period Base / Delve) is ki tudtunk ruccanni.

A rengeteg PvP OP után a társaság "elfáradt", így ismét el kezdett carebearkedni, és mivel a célpontok is megritkultak, visszatért a viszonylagos punnyadás. A nyugalmat a közelbe költözött orosz agent runnerek törték meg, egy nagyobb corp, a "Carebear Group of Bishkek", akikre szinte rögtön elkezdtünk vadászni. Nevükkel ellentétben a fiúk nem vetették meg a pvp-t sem, bár a hatékonyságuk hagyott némi kivánnivalót maga után. Egy biztos, a 24/7 agent run miatt dölt a zsé hozzájuk és elég sok aktív emberük volt, így több tucatnyi capitalt tudtak bármikor kiállítani, 2 titán és féltucat szupercarrier társaságában. Rengeteg mission runnert lőttünk le közülük, sokukat több milliárdos pimp hajókból forgattuk ki. Nevetséges pvp tudásuk ellenére folyamatosan smackkeltek localon, ezért már a kezdetek kezdetén kivívták az ellenszenvünket.



























Rendesen eljátszadoztunk velük, minden napra volt valami fun, azonban a dolgok hirtelen megváltoztak. Nem lett volna semmi baj, ha a velünk évek óta kékben (barátságban) lévő Happy Cartel nem hasal alánk egy standing állítással. A kiváltó ok pedig nem volt más, mint a mérhetetlen kapzsiság és az állandó paranoia a C0ventől és a Stain Wagontól. Így történhetett, hogy pár eszement (a valóságtól elrugaszkodott, és magát egyre inkább gengszternek képzelő) román arc arra az elhatározásra jutott, hogy fél Stain-t a magáénak nyilvánítja. Ennek első lépéseként a C0ven ellen, a posaik védelmében, és a területszerzés érdekében behívták a Bishkeket. Ezzel egy csapásra véget ért a status quo: többé nem lehettünk a halmaz közepén úgy, hogy a Happy-vel is kékek voltunk meg a C0ven / Stain Wagon erőkkel is. Ugyan a Happy Cartel egy vérbeli partizán banda volt, de a román tagjaik körében valahol elgurult a gyógyszer, mert a fejükbe vették, hogy lenyúlják a régió értékes holdjait, és ezeket majd a Bishkek capitáljaival védik meg. A dolgot azzal kezdték, hogy pár ember kiüldözött mindenkit 3 konstellációból a magukénak nyilvánítva mindent, ami ott található, majd felrúgva minden írott és iratlan megállapodást a környéken élőkkel - átrendezték a standingeket is. Na itt ért véget pár román miatt a több éves jó viszony a Happy-s emberekkel.


A PWN és a low sec PvP
megint valami új...

Miután tele lett a hócipőnk a Happyvel, a románokkal és a gengszter politikájukkal, elhatároztuk hogy lépünk egy időre 0.0-ból és csatlakozunk a low secben élő tagjainkhoz. Nergalion és TKL kinézett egy rendszert Placidban, ami mellett a sokezer aktív főt számláló Brave-esek éltek. Így hát felcuccoltunk, és low secbe költöztünk, a Factional Warefare területek szomszédságába. Újabb fun periódus következett, ismét egy új, friss dolog a JMU életében, ami pár hét alatt sokunkból minusz tizes sec státuszú kalózt varázsolt. Napi szintű insta campek, smartbombos BS szűrés, és az FW-sek írtása lett a program, ami rövid idő alatt 1500 killt, és több milliárdos lootot eredményezett, Sajnos azonban hiába jött be a dolog sokaknak, a carebear vénájú emberek hamarosan a biztos pénztermelő háttér hiányában vagy eltűntek, vagy leléptek. Miután a Brave eltűnt a területről és a célpontok is megritkultak az aktivitásunk hamarosan egy tucatnyi emberre korlátozódott. Ettől függetlenül a maradók egyre inkább megkedvelték a low sec pvp-t, előkerültek az instafittes faction / T3 camp hajók, az armoros station BS-ek, az eddig mellőzött AF-ek, és a FW-seket daráló interceptorok is a hozzájuk tartozó booster altokkal. Közben benézegettünk a környéken nyíló WHkba is, ahol szép számmal tizedeltük a helyi lakosokat. Volt aki szoló PvP-zett FW-sekre vadászva, volt aki Rokhba ülve vadászott az áthaladókra és időnkén elmentünk AF-ekkel vagy remote reppes cruiserekkel is roamolni. Mikor a társaság beleunt a dologba, pár hetes, viszonylag passzív időszakot követően felfedeztünk pár goonos bridge-et Cloud Ringben, amit campelve két hét alatt 450 killt szedtünk össze. Hamarosan más low sec-es alliance tagjai és a C0venből is 6-8-an csatlakoztak hozzánk, hogy együtt menjünk lőni a CFC-seket.

A váltás "OKA"
Lazulás és killmail hegyek...

2014 júniusa és júliusa arról szólt, hogy leköltöztünk Okába (Okagaiken), ami szintén low sec terület, a caldari factional warfare és 0.0 (Cloud Ring) határa. Elképesztő mozgás volt arrafelé, a Goonswarm / Bastion / Spacemonkey pár naponta fleeteket vitt a Pure Blindba tartó jump bridge hálozatán keresztül (és rengetegen a közlekedésüket is azon az útvonalon keresztül bonyolították empirebe).

A CFC koalíció totális dominanciája alatt minden nap többszáz hajó mászkált teljes magabiztossággal a low seces átjáró irányába, így könnyű volt szűrni az átmenőket. A terület egyetlen őslakosai az O-Z / XG / 9-4 környékén élő Executive Outcome nevű alliance volt, akik az elején még próbáltak felállni ellenünk, vagy titánról droppolni ránk. Meg kell hagyni nagyon kitartóak voltak, de igazából sok esélyük nem volt elkapni minket, mert nagyon gyors, és nevetségesen olcsó, kis hajókban campeltük a bridge-ek közötti átjárókat (amire egyszerűen nem érte meg nekik minden nap fleeteket szervezni, főleg úgy, hogy mindenhová szemeket tettünk és tudtuk, ha elindulnak ránk). Hamarosan galamblövészetté változott minden, ami élt és mozgott, azt levadásztuk a környéken.

Az Okagaikenes kiruccanás nagyon nagy fun volt, az "insta" campek és roamingok szervezésével pár Sabreval, Hyenaval, remote sebós Grifinnel, 3 pontos Stilettoval és időnként egy-két support DPS cruiserrel összességében majdnem 100 milliárd értékű hajót zúztunk porrá (92B), 1200 killt gyűjtöttünk be 60 loss mellett alig két hónap alatt, ami a PWN eddigi legnagyobb kaszálásának számított ebben a felállásban, mert bár WH-s baiteknél egy délután alatt akár 20-25 milliárd értékű kill is összejött, de itt csak 4-5-6 ember alkalomszerű campjéről beszélünk, és ez az eredmény a kis létszám függvényében nagyon jónak számít 0.0-ban.


















































Olyan mérhetetlen mennyiségű loot gyűlt össze rekord idő alatt, hogy kénytelenek voltunk tucatnyi giant cargo kontit anchorolni az űrbe, hogy ne kelljen percenként szállítgatni a pár jump távolságra lévő low sec stationre a szajrét. Így megoldottuk hogy csak nap végén pakoljuk ki pár blockade runnerrel azt ami nap közben felgyűlt.

Az ott-tartózkodásunk alatt jónéhány anekdóta született, olyan sztorik, amik velünk is csak hónapok vagy évek alatt történik meg normális esetben, de itt a nagy forgalom és a legendás CFC-s butaság miatt szinte naponta volt valami, amin még sokkal később is jókat nevettünk.

Volt hogy Jump Freightert lőttünk, aki épp a holdakról szedte össze a cuccot, de szem nélkül warpolt POS alól a stationre (a Sabre bubija persze kihúzta 100-ra), volt hogy carriert bontottunk szét, aki (még a változtatások előtt) ment kapura valami megmagyarázhatatlan okból, vagy épp Triumos szóló Vargurt reszeltünk le, akik halálra smackkelte magát, de a 360.000 damage után ő is csendben leesett.

A legnagyobb fun kétségtelenül az átmenő flották hajóinak levadászása volt. A bridge-ek között ugráló 2-300-as fleetek előörsei és lemaradozóit rendszeresen kivégeztük. Sokszor előfordult, hogy úgy lövöldöztük le őket, hogy 6-8-10x annyi hajó volt localon mint amennyiben mi ültünk, ám a birka CFC-sek nem segítettek egymásnak, hanem mindenki menekült, vagy warpolt tovább. Nevetséges volt amit csináltak, mert ha csak a tizedük leállt volna harcolni velünk, akkor pillanatok alatt kicsinálhattak volna bennünket. Rengeteg fun fight, vadászat, partizánkodás és Black Ops drop volt amit összehoztunk, és nem panaszkodhatunk, bőven akadt loot is, amit utána zsebre vághattunk.


Nyílt OP-ok
avagy hol veszett el a magyar PvP utánpótlása?...

A mindennapos "Oka" OP-ok közben elég sok időnk volt beszélgetni arról, hogy miért nincs megfelelő mennyiségű és minőségű PvP utánpótlás a magyarok között, és arra jutottunk, hogy ezen csak aktív programokkal és lehetőségekkel lehetne segíteni. Ugyan elég sok magyar kiképző corp létezett és létezik ma is, de ezek eleve kimondott-kimondatlan elkötelezettséget kérnek (RAXba lépj, HUBAZba lépj, FGCbe lépj, stb.), illetve az itt található legtöbb "úgynevezett" PvP oktatónak nincs mindig komolyabb tapasztalata. Persze kivétel nélkül mind repültek már PvP fleetekben (nem ezzel van a baj), és általában elhivatottak az újoncok pesztrálásában, de az igazi, penge pvps arcok nem köztük vannak. Azok inkább éjjel-nappal kint vannak a terepen, gankelnek, szólóznak, fleeteket vezetnek, doktrinákat állítanak össze, mintsem olyan embereknek magyarázzanak, akiknek a túlnyomó többsége pár hét-hónap múlva amúgy is lelép a játékból, vagy igazából szarik az egészre. A fiatal "önképző" társaságoknál ugyanaz a helyzet, pont a tapasztalatlanságuk miatt nem tudnak egyről a kettőre jutni (hiába beszélik meg a fitteket, vagy próbálják ki egymáson). Az igazság az, hogy sokszor nincs is arra lehetőségük, hogy komolyabb helyzetekben kipróbálják magukat.

Ezért nem érdemes külön oktatónak dedikálni valakit, mert csupán elméletben rágcsálni a PvP / harc egyes elemeit, vagy tiszta környéken / teszt szerón egymás ellen koncepciózni nem ugyanaz mint élesben bevinni az embereket. Tisztán noob fleetet vinni gyakorolni megint csak halott dolog. Izlések és pofonok, de sokan az aktív fejlődést preferálják, ahol mindenki együtt van, nincsenek órarendbe szedett oktatások csak éles helyzetek. A JMU-n kívül úgy tudom a magyarok közül még néhányan pl. a Bushido / Skunk is ezt képviselték, képviselik.































Azonban a pvpsek hiányának a kiképzés csak az egyik oka. Idővel a magyar eve felhozatalban a választható opciók meglehetősen beszűkültek, mert a komolyabb pvp lehetőségekhez valamilyen gyűjtő blobba kellett elkötelezniük magukat az embereknek. Az, hogy a különböző játékosok vagy kisebb társaságok megőrizzék a diverzitásukat (ami a teljes magyar közösség érdeke) nagyjából opció nélkül maradt, mert vagy berántotta őket valami szippantógép (ami rájuk vadászott a hun csatin), vagy a kiüresedett, belterjes cégek sokadik nevenincs embereivé váltak. Sok helyen a legnagyobb probléma, hogy mikor nincsenek vagy eltűnnek a szervező hajlamú emberek, akkor nincs program, csak rattelés vagy hajópörgetés.

Ezért döntöttünk úgy, hogy Nyílt OP-okat hírdetünk semleges területen, ahol bárki alliance-től, corptól, tudástól, skill pontoktól függetlenül csatlakozhat mindenféle elkötelezettség nélkül egy-egy meghírdetett eseményre, roamingra, campre, dropra, és ahol csak az számít, hogy legyen folyamatos és OPCIONÁLIS pvp lehetőség, előre meghírdetett programokkal. Eljönnek az emberek, szórakoznak, tapasztalatokat gyűjtenek, és aztán mennek haza a saját corpjukhoz, rendszerükbe. Úgy képzeltük, hogy ez egy olyan opció a funra, ahol az alli és corp agyasok ukászai és kikerülhetetlen doktrina hajói nem számítanak, bárki eljöhet akár egy T1 fregattban is, mert csak a fun, lövöldözés, és az állandó pörgés a lényeg.

A nyílt OP-ok alapgondolata be is igazolódott a rengeteg közös repülésen: tök mindegy milyen corpban, milyen zászló alatt repülsz, ha a másikkal együtt pvpzve nem unatkozol, neadjisten jól is érzed magad, és fejlődhetsz. Még a JMU-s FC-k is tanultak új dolgokat ezalatt, így a közös OP-ok staging rendszere Okagaiken nagyon fontos epizódja lett a JMU történetének.


Paragon Soul
avagy a sovolás rejtelmei...

A nyílt OP-ok közben rengeteg embert megismertünk, akik később jöttek velünk máshová is lőni, roamolni. Innen keletkezett a jó viszony az Ancient Councillal, akik low secben ügyködtek, de rendszeres résztvevői voltak a nyílt OP-oknak. A másik csapat a Caidin Global, akinek a vezetője egy volt JMU-s srác, és a tagjaik között is található ős JMU-s arc. A sok lövöldözés után és pár hónap kihagyást követően érkezett egy felkérés a Stain Wagon koalíciótól, hogy lenne-e kedvünk Paragonba költözni, és besovolni pár rendszert. Először nehezen barátkoztunk meg a dologgal, mert a szabadabb élet után a helyhez és sovokhoz kötött játékstílus nem tűnt vonzónak, de mint megtudtuk az Caidin is oda készül a Drop the Hammer allianceszel, meg pár C0ven / GS ismerős is, szóval egy "ilyet még úgy sem csináltunk" felkiáltással úgy döntöttünk kipróbáljuk ezt is.

Miután volt hely bőven (a C0ven sokkal több rendszert ajánlott fel mint amennyit elsőre besovoltunk) beszéltünk Adammal a Caidin vezetőjével, hogy csinálhatnánk közös PvP megmozdulásokat. Nem volt cél, hogy belépjenek a PWN-be csupán az, hogy egy helyen repülhessünk velük. Ugyanilyen indíttatással kérdeztünk rá az Ancient srácoknál, hogy érdekli-e őket a dolog és elmondtuk, hogy amennyiben jönnének akár a Drop the Hammerhez, akár hozzánk is csatlakozhatnak. Így történt, hogy két héten belül a koalíciós fleettel együtt belőttünk magunknak három rendszert, és beköltöztünk Paragonba.

--------------------------------------

A történet jelenleg itt tart. Nem tudjuk mit hoz a holnap, de egy biztos: a JMU története itt nem ért véget, 8 és fél év után is várjuk az újabb kihívásokat, és igyekszünk bizonyítani, bárhol is legyünk...

Vissza a főoldalra