A Codexek tartalma HARMADIK KINYILATKOZTATÁS Third Revelation A hajóm, a Táncos Szeráf, lágyan siklott keresztül a bolygó viharok által szaggatott légkörén. Az adataim alapján, ez a planéta, a Tivulus, egy bányászkolónia, ahol értékes érceket és ásványokat fejtenek ki, természetesen rabszolgák munkájának segítségével. Most mégis olyan probléma lépett fel, amit nem tudtak megoldani, és egy zélóta jelenlétét igényelték az amarr tanácstól. Időközben alant feltűnt a bolygó sziklás felszíne, és a Keselyű Szakadék, ami egy több mint háromszáz kilométer hosszúságban nyújtózkodó természetes képződmény, helyenként kilenc kilométernél is mélyebb szakaszokkal. Ennek a vájatnak az északi falába épült a bánya, és a hozzátartozó épületek. A hajóm enyhe zökkenéssel tudatta velem, hogy elértük az egyik leszálló platformot. A hajó navigáló fényei megvilágították díszes fogadóbizottságom. A rámpán lesétálva, a kopogó esőcseppek körében ott várakozott, a bánya felügyelője, helyettese, az őrök parancsnoka, és a helyi pátriárka. "Üdvözlöm Vharen zélóta úr!" kezdte tirádáját az alacsony növésű bányafelügyelő. "Én Seemon Gant vagyok a kolónia felügyelője, ez itt a helyettesem, Karina Sadgael..." "Elég!" szakítottam félbe, felemelt kézzel. "Jól tudom kik maguk, így ne fecséreljük az időt, a tradíciókra. Kérem vezessenek valami nyugodt és száraz helyre, ahol elém tárhatják a problémájukat." A bányafelügyelő idegesen körbepillantott, majd megremegő hanggal hozzátette: " Kövessen kérem." Miközben minden szó nélkül sétáltunk a biztonsági korlátos rámpákon egy épület felé, még egyszer átnéztem az adatokat ezekről az amarrokról, a Léleklátó segítségével: - Seemon Gant, bányafelügyelő, ambiciózus kutatómérnök, egy fontos kutatási programban elkövetett vétség miatt kérték meg ennek a bányának a vezetésével. - Karina Sadgael, felügyelőhelyettes, volt akadémiai tanár, aki egy amarr főrend fiát csábította el, és jutalmul felkérték erre a posztra itt az amarr peremvidéken. - Demar Halend, őrparancsnok, egykori biztonsági főtiszt az Auramon planétán (azon a helyen ahol a matar rabszolgákat, és hadifoglyokat tartják és tenyésztik, tanítják, és szeparálják a feladatokra), aki miatt éhséglázadás tört ki, és a konfliktusban háromezernél több értékes matar rabszolga vesztette életét, majd emiatt áthelyezték ide. - Feron Thamius, pátriárka, egy emelkedő csillag az amarr egyházban, akinek fanatizmusa, vadsága, és új tézisei, kettétörték saját karrierét, és egy félreeső bolygón lévő szentély vezetésével bízták meg. Szedett-vedett társaság. Elgondolkodtató, kinek is a börtöne a Tivulus bolygó. A minden luxust nélkülöző, irodai csarnokban üldögélve, csendben kortyolgatva Cherar nevű erős, fűszeres Qafe-mat, hallgattam Seemon beszámolóját a történtekről:" És nem tudjuk hol vannak. Bemérni sem tudjuk őket. Ez volt a harmadik eset, hogy egy matar munkáscsoport eltűnt, minden nyom nélkül, és nem is tért vissza. Élelem nélkül, ennyi idő után már valószínű hogy halottak, de lehetséges hogy mégsem. Ezzel a harmadik csoporttal a hiányzók létszáma, eléri a százhuszonkét főt." "Biztos bujkálnak valahol, a büdös matar fattyak." tört ki Feron pátriárka, akinek megjegyzését Demar egy bólintással nyugtázta. "Értem. Nos nem húznám tovább az időt, rögtön bele is vágnék a nyomozásba, csak kérnék egy jó vezetőt, aki jól ismeri a bányát és a tárnákat. Ha lehet matar legyen." néztem bele a felálni készülő Demar szemébe. Csend és Döbbenet. "Nos...ő ahogy kívánja Vharen úr, negyedórán belül előkészítünk mindent, és vizsgálódhat is." zárta a megbeszélést a felügyelő. Az eső továbbra is szakadatlanul zuhogott, miközben átsétáltam a kettős biztonsági beléptető kapun, ami a telepvezetés épületeit választotta el, a bánya tárnáitól, és a matar rabszolgák szállásától. A kapukon túl egy korlát nélküli biztonsági rámpa és híd húzódott, amely most hangos zümmögéssel a helyére kapcsolódott. Alattam három kilométernyi mélység ásított, egy keselyű kitátott torka. Ahogy közeledtem a rámpa túlsó végéhez, egy mélyzöld vízálló ruhát viselő férfit pillantottam meg. Zömök alakja, határozott tartása, és fürkésző pillantása nem illett egy rabszolgához. Mielőtt azonban átsétálhattam volna az éppen nyíló biztonsági rácson, egy nyikorduló, és élesen pendülő hangot hallottam, mint amikor egy öreg fémszerkezet felsóhajt, az évszázados terhei alatt, majd elvesztettem a lábam alól a talajt. Egy pillanatra láttam hogy a biztonsági rámpa elvált a túlsó oldal rögzítő kapcsától, majd éreztem a zuhanást. Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy még el sem kezdtem munkámat, és már kelthetik is a klónomat Amarr-ban. Nem túl jó ómen. Egy erős rántás térített magához, a pillanatnyi aggodalmak közül. Egy inas kéz tartotta vastag hímzett palástom, és húzott lassan felfelé. A kézen pod-csatlakozók bemenetei futottak végig, és ahogy felnéztem a zord arcba ami hozzátartozott, a Léleklátón megjelent adatokon méláztam: matar rabszolga, megbízott bányamérnök, rettegett zéró-űri pilóta, szabadságharcos, kalóz, és veterán, sokszorosan több igazolt hajókilövéssel mint egykori pod-szimulátor oktatónk. Miután újra talpon voltam, belenéztem a matar rabszolga szemébe, és csak ennyit mondtam: "Köszönöm Retial1740". Vharen Thar >>> Vissza a Codex kezdőlapjára