Vissza a Jugis Modo Utopia menüpontra

AHOGY MERMALIOR LÁTJA...

Érdekes megfigyelni azt, hogy ki miért játszik az Eve-vel.

Az elején elkápráztat a játék komplexitása, a szép és izgalmas környezet. Ahogy egyre beljebb sodródik az ember, úgy találja magát új és újabb kihívásokkal szemben, szeretne kipróbálni valami izgalmasat, eddig nem tapasztalt élményeket begyűjteni. De már közvetlen a játék elején szembesülünk azzal, hogy képtelenség mindent magunktól megérteni benne, átlátni azt hogy a dolgok hogyan működnek. Ekkor vagyunk kénytelenek először másokhoz fordulni, hogy segítsenek, adjanak ötleteket, támpontokat, magyarázzanak el olyan dolgokat, amiről semmit sem tudunk.

Na igen... Emberek... Akikkel én előszőr találkoztam, rögtön felvonultatták az emberi attitűdök teljes repertoárját...

Az első ember a játékban, akit abszolút kezdőként megkérdeztem a hajómról, már rögtön az elején elképesztett. Valami általános kérdésem volt a hajóm felszereléséről, de erre a válasz nem a kérdésemre, de még csak nem is a kérdezett hajóra vonatkozott, hanem hogy mit KELL csinálnom ahhoz hogy olyan faszagyerek legyek mint Ő. Percekig magyarázott olyan dolgokról, amiről fogalmam sem volt, csattantak számok, lelőtt hajók lajstromban, a hőstettei tételesen. Aztán bejött valaki, és belekötött az előzőbe, hogy az szar úgy, mert igazából az a jó, amit Ő csinál. Folyamatosan halottam hogy egymást próbálják túllicitálni. Kinek magasabb a skillje, több a pénze. Egy halom virtuális paraméter záporozott egymásnak feszülve, miközben a szavak között ordított hogy ÉN ÉN ÉN!

Számomra az összefogás, a közös játék nem ezekről az emberekről szól. Hozhatsz szabályokat, megmondhatod mit csináljanak, de hiába. Ők sosem fogják magukénak érezni a CSAPATOT. Csak eszközként, közönségként tekintenek majd rád. Még ha be is adnak valamit a közösbe, mindíg mindenért tételes ellenszolgáltatást várnak majd el, nyilván fogják majd tartani mi az övék, és ha nincsenek szem előtt, akkor kihúzzák magukat a közös tevékenységek, felelősségvállalás alól. Ők nem a csapatot, hanem magukat tartják prioritásnak.

Pedig az összefogás nem jelent semmi mást mint hogy kiaknázzuk a lehetőségeinket úgy hogy közben nem legyőzendő célpontként, tullicitálandó számként, megszégyenítendő áldozatként tekintünk egymásra, hanem lehetőségként, társaságként. Ez attitűd kérdése. Az a szomorú, hogy vannak emberek, akik mindig magányosak lesznek, mert a sikereiket nem megosztani akarják, hanem kizárólag erre építik magukat.

Mindíg lesznek új arcok és régiek, lesznek skillbeli, tapasztalatbeli különbségek, erre hivatkozni, ezzel tiszteletet, megbecsülést kicsikarni hosszútávon nem fog senki. Arról nem tehetsz hogy később kezdted a játékot, nyilván szétszed egy nálad évekkel öregebb, skillesebb, tapasztaltabb arc. Ámen.

De bármilyen skillezett leszel, bármennyi pénzed lesz, és akárhány killmail-t összeszedhetsz, hiába állsz majd ki a trambulinra, hogy hajlongjanak előtted az emberek. Nem azért fognak kedvelni vagy tisztelni mert neked vannak a legnagyobb virtuális paramétereid. Hanem azért amilyen ember vagy.

Az a szép az EVE-ben hogy félelmetes párhuzamok vannak a való élettel, és kihozza a legjobbat, legrosszabbat belőled, ezer fajta módon próbára teheted magad. Nincsenek aláfölé rendeltségi viszonyok játékstílusok között, csak lehetőségek és célkitűzések, illetve a tiszta szórakozás.

A társaság egy potenciál. Mindenki másfajta közegben, más játékstílusban találja meg a játék örömét. Ez nem változik akkor sem ha kiszélesíted a perspektívát, ezért érdemes együtt, közös célokért játszani.