|
|
1.2 A PvP pszihológiája, a félelem és megfélemlítés
|
|
2010 Október 17.
|
|
"NE ESS PÁNIKBA!"
Az Eve Online-ban az összecsapásokat nem mindíg az erőviszonyok vagy a hajók közötti különbség dönti el. Nagyon sokat számít a stratégia mellett a harcban résztvevők mentális felkészültsége és lélekjelenléte, mert egy-egy öszecsapásnál sokszor a skillpontok és a csillogó felszerelés helyett a felek határozottsága, bátorsága, gyorsasága és tapasztalata dönthet.
Vissza a cikkekre
|
"Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur - a csütörtök nem az én napom"
Általános téveszme, hogy az Eve-ben a PvP egy megkerülhető vagy másokra átruházható dolog. Azonban aki élt már 0.0-ban / low secben, az tudja, hogy ez nem így működik. Sok játékostól hallani olyat, hogy "Majd mennek a pvp-sek ha harcolni kell, én industry játékos vagyok"... Ezek az emberek harcnál dokkolva vannak, ha pedig valaki megtámadja őket elmenekülnek előle. Azt gondolják, hogy tisztán pénztermeléssel vagy egyéb "békés" tevékenységgel fent tartható a status quo.
Az Eve szlengben rájuk használják pejoratív jelzőként a "carebear" szót.
És itt álljunk meg egy szóra. Annak ellenére, hogy a különböző játékstílusok mind lehetnek fontosak egy csapat szempontjából, és amellett hogy nem felcserélhetőek vagy alárendelhetőek egymásnak, fontos megérteni, hogy a pvp egy olyan szeglete a játéknak, ami 0.0-ban / low secben minden játékstílust kiegészít és teljessé tesz. A PvP biztosítja a túlélést és az otthont, ami ezeken a helyeken az origo mindenhez.
Az averzív felfogás sok csapdát rejt. A kerülő/menekülő attitűd (főleg intenzív játék mellett) állandó bizonytalansággal, félelemmel és frusztrációval fog párosulni. Vannak akik nem tudnak túllépni a kezdeti pvp kudarcaikon és ezért hagyják abba a játékot, vagy mennek vissza a biztonságos high sec régiókba.
De a menekülés nem megoldás. Előbb-utóbb mindenki szembesülni fog azzal az Eve-es pályafutása során, hogy az ISK-t nem lehet beváltani pvp-s tapasztalatokra, enélkül nem lehet felszabadultan, magabiztosan játszani. Ha valaki nem tudja a saját elméjében ledönteni a gátakat a játék egy szint után már nem fog igazi sikerélményt nyújtani.
És ezzel elveszik az Eve igazi kihívása a jellemformáló és csapatépítő lehetőségek nagy részével együtt.
"Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e..."
Vannak akik nem élvezik a PvP-t és éppen ezért nem is akarnak harci hajóba ülni. Azt hiszik ha nem foglalkoznak a pvpvel, kerülik az összecsapásokat, nem járnak OP-okra, akkor nincs kockázat hogy hajókat bukjanak, kimaradhatnak a zűrös helyzetekből és csinálhatják ami nekik tetszik.
Azonban ez hosszútávon nem fog működni. Mindig lesz majd valaki aki kíméletlenül levadássza őket, és így sehol nem találnak helyet maguknak, sehol nem tudnak majd tiszteletet kivívni. Ezek a játékosok csak azt érik el, hogy felkészületlenek lesznek ha valaki megtámadja őket. Általános probléma, hogy a pvp-t kerülő emberek nem tudják megvédeni magukat vagy a területet ahol élnek.
Mint már említettem, bár az Eve rengeteg játékstílusnak ad helyet, és mindenki kiveheti valamiben a részét, de a PvP nem egy átruházható tevékenység. Attól függetlenül, hogy mit szeretsz csinálni, mi az ami leköt és érdekel, előbb vagy utóbb az otthonod, a társaid, a céged és szövetséged mindennapi élete, politikája és standingjei megkövetelik majd, hogy aktív részese legyél a kedvenc foglalatosságaid mellett a harci tevékenységeknek is.
Csináld azt amit szeretsz, élvezd a játék minden aspaktusát, de fordíts időt a pvp kitanulására is! Hiába hiszed, hogy Te másban vagy jó, hiába hiszed hogy csak egy apró fogaskerék vagy a gépezetben, aki helyett lesz 100 másik ember ha harcolni kell. Nem fognak helyetted mások hajóba ülni, hogy elkergessék az ellenséged és megvédjék az otthonod. Amellett vagy attól függetlenül hogy mikhez értesz - sokan fognak megbélyegezni és ballasztként kezelni ha nem veszel részt a corpod, alliance-ed védelmében.
|
|
Ezért kell bátran meglépni az első lépéseket, sokat gyakorolni, hogy minél több tapasztalatot gyűjthess. Erre kitűnő hely a tesztszerver, ahol kipróbálhatsz következmények nélkül szinte bármit. Nem kell azonnal T2-es hajókba ülnöd, amíg nem érzed rá magad készen nyugodtan használj akár T1-es fregattokat, cruisereket vagy bármit ami a kezed ügyébe akad! Menjél minél több OP-ra, harcolj amikor csak alkalmad nyílik rá, hogy félelem nélkül kitanulhasd a PvP alaplépéseit.
"Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak hogy kilökjenek a világűrbe, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam. - Miért, mit mondott? - Nem tudom. Nem figyeltem."
A legtöbb lossmail fegyelmezetlenség vagy pánik eredménye. Az emberek kapkodnak, nem figyelnek oda, nem használják a kommunikációs csatornákat, megijednek amikor határozottságra lenne szükségük. A határozott fellépés már önmagában is erődemonstráció. Nem egy gang lett úgy szétkergetve vagy megállítva, hogy az első ellenséges hajókat ("szemeket", tankos hajókat) kilövik és kipodolják, akik ezek után egészen más ellenfélről számolnak be a saját csapatuknak. A legrosszabb esetben is taktikai előnyt lehet kovácsolni abból, ha egy időre megállítasz egy nálad esetleg sokkal nagyobb csapatot a határozott és fegyelmezett fellépéseddel, miközben ők nem tudják pontosan hogy mivel állnak szemben. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor elkapnak valahol. Sokszor a pánik, tehetetlen vergődés az igazi ellenséged, nem azok akik lőnek rád. Ha le tudod lőni azokat akik pontoznak, el tudod kergetni a nálad gyengébbeket növeled az esélyeidet arra, hogy egy számodra előnytelen szituációból kikerülhess. Sokan megijednek és nem ismerik fel a lehetőségeiket. Ezért halnak meg.
"Kérem, ne rémüljenek meg attól, amit maguk körül látnak vagy hallanak. Az a valószínűtlenségi szint, melyen megmentettük Önöket a biztos haláltól, igen magas volt"
Ezért is kedvenc célpontja a kisebb gangeknek az olyan terület, ahol nincs intel, rossz a reakcióidő, vagy a bukástól való félelem miatt nem áll össze védőcsapat, ami elkergetné a betolakodókat. A carebearek mindig vonzó célpontok, mert a hajóikat nem pvpre fittelik, alapvetően pénztermeléssel foglalkoznak, inkább a PvE-t, vagy az aszteroidák fúrását preferálják, és a PvP-ben legtöbbször járatlanok.
Sok kezdő számára hihetlennek tűnik, de előfordul hogy ötvenes, hetvenes local mellett is képes pár hajó hoszabb ideig rettegésben tartani egy egész rendszert és levadászni akár féltucatnyi vagy több hajót is. Ilyenkor az is előfordul, hogy mégha vannak is páran akik felvennék a kesztyűt, fegyelmezetlenség és szervezetlenség miatt egyenként lesznek lemészárolva mint a vágómarhák. Itt látszik igazán, hogy egy alapvetően gyengébb, de bátrabb / fegyelmezettebb csapat hogyan képes nála sokkal nagyobb hajókban lévő, nagyobb létszámú ellenség ellen is hatásosan fellépni.
"Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!"
A PvP pszichológiája nagyon fontos tényező. Sok ember számára komoly motíváció, hogy megmutathassa mire képes egyénileg, és mire egy csapat részeként. A standingek nem csak irányjelzők. Akár egy corpról, akár szövetségről beszélünk, a bátorság, a lojalitás, és a heroikus erőfeszítések mind alappillérei a játékosok elismertségének, a közös játéknak. Ha van tapasztalatod, nem félsz, biztos vagy magadban, akkor mások számára akár elképzelhetetlen győzelmeket is arathatsz, és mindíg hasznos tagja leszel a csapatodnak.
Készülj fel arra, hogy a pvpben való tapasztalatgyűjtés egyedül valószínűleg nem fog menni. A fejlődéshez nem árt egy jó banda, ahol van legalább egy jó FC, és olyan játékosok akik megosztják a többiekkel a tudásukat. Azonban bármennyit is tanulj másoktól, az igazi felismerések mindig a harcmezőn jönnek majd. Hiába mondják el neked mit tegyél vagy ne tegyél, csak akkor fogod megérteni és átérezni, amikor éles harcban elköveted majd a saját hibáidat, mert azokból tanulsz majd igazán.
"Azt hiszem, könnyebbé teszi a dolgomat, ha gyűlölöm őket. Valamit azért mégiscsak éreznem kell. Ha semmit sem éreznék, ez azt jelentené, hogy még annyira sem érdekel az ügy, hogy véleményt alkossak róla. E nélkül pedig minden eddigi cselekedetem ok nélküli és céltalan lenne. A gyűlölet érzése az, ami idáig elhozott, ami miatt tettem, amit tennem kellett, egy pillanatnyi megtorpanás vagy lelkiismeret furdalás nélkül. Szánakozás nélkül. A szánalom érzése már régóta megszűnt bennem. Nem kérek, és nem adok kegyelmet, még azoknak sem, akik pedig megérdemelnék.
Eye for an Eye
- Eve Chronicles
|
Vissza a cikkekre
|
