Jugis Modo Utopia cikkek - A Nagy PvP könyv - 2. A PvP típusai 2.2. Low sec pvp    2010 November 26. Low secben az élet sokkal biztonságosabb és kényelmesebb lehet, mint bármely más területen, ha már szereztünk némi tapasztalatot az EvE világában és van a tarsolyunkban elegendő PVP tapasztalat. Itt tudod, hogy aki nem barát az lőhet rád, nincs meglepetés.     Vissza a cikkekre     Low Security Space Low secben a közlekedés, utánpótlás szállítás - amennyiben megfelelő hajókkal és előrelátással teszed - teljesen biztonságos. Egy blokádtörőt, felderítő hajót, vagy egy gyors fregattot szinte lehetetlen elkapni és nem kell félni a lagból (klienslassulásból) eredő balesetektől. Ezt az űrt kevesebben lakják, hiszen nem lehet kisajátítani / lezárni, valamit empire-el ellentétben, itt nem lehet veszély nélkül carebearkedni. Mégis, akik itt élnek szeretik ezt a percről-percre változó territóriumot, hiszen minden adva van kiscsoportos foglalkozásokra. Megfelelő felderítéssel mindig megválaszthatod, hogy megütközöl-e más játékosokkal vagy csapatokkal, így jókat lehet fogócskázni, újabbnál újabb taktikákat kipróbálni, bevetni különleges vagy akár extrém felszerelésű hajókat. Mivel a podot szinte lehetetlen elkapni (és általában nem is podolnak az aránytalanul nagy sec. státusz vesztés miatt), így akik ezt a játékteret választják, szinte minden esetben extrém drága implantokkal javítják győzelmi esélyeiket, hiszen nem kockáztatják azok elvesztését pvp közben. Low secben a podolásra kicsi az esély, így a pilóták sokszor gyorsabban fejlődnek 5-ös tulajdonságnövelő beültetéseikkel. A lowsec pvp hajók legtöbbször nem a sebességre és a fordulékonyságra építenek, hanem a nagyobb pajzsokra / páncélokra. Szinte minden küzdelem kapuknál, állomásoknál (azaz NPC ágyútűz mellett) zajlik, amelyek komolyan megkarcolják a járgányokat és így ráhatással vannak a taktikákra vagy a csata kimenetelére. Mindezen összetevők, a komolyabb egymásra utaltság, a biztonság hiánya teszi alkalmassá ezeket a területeket arra, hogy a játékosok összhangban, együtt dolgozva teremtsenek meg cégeket, jól működő flottákat és megkezdhessék az utat a 0.0 pvp felé. "Ez a nap is csak olyan lesz, mint a többi" - gondolta reggeli közben... Részben igaza is lett, de akkor még nem tudhatta, hogy nem az ő szemszögéből. Hosszasan kortyolt a kávéjából, amit egy eldugott Amarr kávéházi szegletén rendelt. Hibázott a rendszer, hibázott az ügynöke és hibázott ő is. Most már tudta, de utólag könnyű okosnak lenni, és átlátni a történteket; azonban sajnos a valóságban nincs olyan hogy "mi lett volna ha...". Pedig a reggel ismét csodás volt, a holovetítőben még ott pihent az előző este berakott "XXX kategóriás" élményanyag, amit előző este vásárolt egy átutazó gallente kereskedőtől. Nem is emlékezett nagyon a nevére, talán valami X volt... A feje kicsit kába volt az elfogyasztott drogoktól, de egy Quafe Ultra teljesen kijózanította. Legalábbis ő ezt hitte... Talán minden másképp alakul, ha... Elvégezte a szokásos ellenőrzéseket, aláírta az ügynökkel az éppen aktuális feladatra vonatkozó szerződést, és elindult, hogy teljesítse a benne foglaltakat. Nem kellett messzire mennie, hiszen csak Ghekom-ba szólította a feladat és az Yahyerertől csak 2 rendszernyire volt, szinte a szomszédban. Kidokkolt az állomásról a fenséges "aranybanánban" (hogy gyűlölte ezt e megnevezést, pedig magában mégis mindig így gondolt az Apocalypse típusú csatahajójára). Miután elérte a megfelelő koordinátákat, a célrendszer felé vette az irányt. Viszonylag gyorsan megtette azt a két ugrást, ami elválasztotta az aktuális feladatától, minden rendszert ellenőrzött és hajójának navigációs komputerébe betáplálta a célkoordinátákat. Megérkezésekor feltűntek a Vérrablók kalózszövetség hajói, és szinte azonnal tüzet nyitottak. Lézernyalábok cikáztak a végtelen űrben, de tudta, hogy a hajójának páncélját karbantartó nanoegységek kifejezetten ez ellen lettek felkészítve, így csökkentették a kapott sérülések mértékét. Megadta a hajó célkövető rendszerének a célpontokat, és egyiket a másik után semmisítette meg. Arra gondolt, hogy ha gyorsan végez, ebéd előtt még lesz ideje egy másik feladatot is elvégezni. Tudta, hogy nem kell mást tennie, mint elérnie a gyorsító kaput, majd azon áthaladva végezni a célterületen minden Vérrablóval, hogy megszakíthassa a szentségtelen rituáléjukat. Minden a legnagyobb rendben zajlott volna, ha... Már, az utolsó kalózok repülési koordinátáit analizálta a hajó számítógépe, amikor egy "Testvériség" felségjelzésű Sleipnir jelent meg tőle alig pár tíz kilométerre. Egy pillanatra megállt az idő, mindketten felmérték a helyzetet, és tudták, hogy az a sunyi képű ügynök már megint két különböző pilótát bérelt fel ugyanarra a feladatra. Sok választásuk nem volt, hiszen egymás szemében ugyanolyan ellenségnek számítottak, mint a Vérrablók. Itt a birodalom peremvidékén a kapuk és állomások kivételével nem voltak rendfenntartó erők. A frissen érkezett pilóta döntött. Célzott és tüzelt, nem kérdezett, nem is szólt hozzá, csak az autocannonjai pörögtek némán. Hősünk első gondolata az volt, hogy simán kifilézi ezt a sehonnai kis suhancot, ám meglepve tapasztalta, hogy a másik pilóta cégének több tagja is feltűnt a taktikai képernyőn. Nyilvánvalóan nem bájcsevegni jöttek... Ha csak egyedül lett volna az a pilóta, és hamarabb kapcsol, menekülőre fogja... Az állomásra visszatérve, a mentőkapszulából kikászálódás és lezuhanyozás után, kitöltötte a biztosítási és kártérítési űrlapot, majd azonnal postázta is, annak reményében, hogy legalább a bizonyíthatóan megsemmisült értékeit visszakaphatja majd. Nem is kellett csalódnia, mire végzett minden ingóságainak egy szállítóhajóba történt berakodásával már meg is érkezett a válasz: reklamációját az ügynök munkájának hibájáról és a rendszerhibáról elfogadták, a kárt megtérítették. De ez nem számított. Döntött: elköltözik egy békésebb birodalmi területre, ahol a CONCORD majd megvédi az effajta atrocitásoktól. Ha másképp dönt, ha nem akkor indul, ha másik útvonalat választ... Tisztában volt vele, hogy megannyi, a CONCORD által nem ellenőrzött rendszeren kell átvágnia, hogy a biztonságot jelentő űrbe érkezzen. Minden értéke, ingósága és vagyontárgya a hajó rakterében lapult: modulok, idegi beültetések, tudáskristályok, és hajótervrajz-másolatok. Éppen azon merengett, hogy ha nem elég ügyes, vagy nem elég gyors, könnyen úgy járhat, mint... de a gondolatot nem tudta befejezni. Alig háromugrásnyira a biztonságot jelentő birodalmi területektől, hajójának rakterébe 1400mm-es lövegek vájtak hatalmas lyukakat. A szállítója pillanatok alatt semmivé lett, és az űrbe szóródott minden, ami a rakterében volt. A két Typhoon csendesen lebegett mellette, biztosítva arról, hogy semmi esélye sem lett volna épségben átjutni ezen a kapun. Hiába lőtték őket a kapuk köré telepített biztonsági védőágyúk, szinte hatástalanok voltak. Az egyik kalóz jelzett a szomszéd rendszerben várakozó társainak: lehet összeszedni a zsákmányt. Egyfajta gesztusként fogható fel, hogy legalább egy új szállítóhajó árát átutalták számára a támadói. De ez az összeg semmi volt ahhoz képest az értékhez képest, amit elvesztett. Nem sokáig bánkódott, hiszen a kalóz egyik társa, akinek a biztonsági besorolása jóval a "fagypont alatt volt", nem sokat teketóriázott és "megoldotta" számára az út hátralevő részét... A klónozóból kilépve, lemosta magáról a masszát, majd megszárítkozott. A kibernetikus központban megcsináltatta az új idegi beültetéseket, hogy gyorsabban tanulhasson, és hogy hatékonyabban tudja hajójának felszereléseit és fegyvereit használni. Talán, ha azokat a fegyverkezelő implantokat hamarabb teteti be... A kávéházban ma is nagy volt a forgalom, mindenki igyekezett jól érezni magát, és elintézni ügyes-bajos dolgait. Ismét rendelt egy kávét, és nagyot kortyolt belőle. Mindig élvezte ahogy az új teste befogadja az aromákat, minden egyes korty az "első" volt. Már nem volt olyan hogy talán, nem létezett a "mi lett volna ha...". Kifizette a számlát, többet is adott, mint amennyi járt, és elindult hogy új életet kezdjen Aphendben. Egy ismerős hangra lett figyelmes: - Szia Laci, hát te? - kérdezte a kereskedő, akitől már annyi mindent vehetett volna, ha van elég pénze. - Semmi különös, jöttem, hogy mocskosul gazdag legyek, és felvásároljam a legjobb felszereléseidet... - válaszolta az őszinteség és a megszállottság tüzével a tekintetében. - Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete... - mosolygott Mr. X, és elindultak a dokkok irányába - Laci te hallod-e, van itt valami, amit feltétlenül látnod kell! - súgta Laci fülébe - majd kifizeted HA rendeződtek az anyagi dolgaid... Laci most már jól tudta, hogy a valóságban nincs olyan hogy "ha", jobban szerette azt hogy: "amikor"... Laci krónikái

Vissza a cikkekre