|
|
2.3. A 0.0-ás pvp
|
|
2010 November 28.
|
|
Az Eve-ben a 0.0-ás régiók a területfoglalás, nagypolitika és harc igazi színterei. Aki egyszer odaköltözik
és sikerül megtalálnia a helyét, az soha többé nem akar majd visszaköltözni a kaotikus, személytelen high sec területekre.
Az Eve egy teljesen más arcát fogja itt megismerni, és a tanuló hetek, hónapok után elkezdheti végre a nagybetűs JÁTÉKOT...
Vissza a cikkekre
|
Az EVE igazi arca
Amikor az égiek leültek, hogy megalkossák az EVE világát és felkarcolták a térképre a 0.0-ás naprendszereket, valószínűleg egy nagy piros tollal odaírták: "a PVP csaták helye". Azt talán felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy itt és csakis itt ugranak egymásnak az Eve pilóták, de azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legtöbb adok-kapok itt történik. A játék szabályai úgy lettek megalkotva, hogy ezeket a rendszereket maguk a játékosok irányítsák. Azt, hogy melyik játékos / cég / szövetség irányítson, azt a pilóták maguk, egymás között döntik el. A játék rendszeréből adódik, hogy ide is igaz a mondás, miszerint erősebb kutya eszik. Vagyis amelyik szövetség / cég az erősebb, rátermettebb az fogja leszüretelni a hely gyümölcseit.
A 0.0-ás régiókban, rendszerekben az EVE világa elvesz minden külső pátyolgatást a pilótáktól. Amellett, hogy itt a védelmező CONCORD nincs jelen (vagy maximum csak agent küldetésben - mint lelövendő célpont), még a játékos security státusza sem romlik, ha megtámad egy másik pod pilótát. Nincsenek sentry ágyúk a kapukon, nem járőröznek faction NPC-k. Amíg high sec.-ben közömbös lehet hogy mennyien vannak a rendszeredben, itt már egyetlen váratlan, idegen pilóta is nagy érdeklődést válthat ki. 0.0-ban majdnem biztos lehetsz benne, hogy ha olyan területre tévedsz, ahol nem barátként vagy nyilvántartva, az intel csatornákon előre jelentik, hogy ki vagy, hol vagy, milyen hajóban ülsz és merre jársz. És hidd el, ez nem ártatlan érdeklődés, hanem információ gyűjtés a rajtaütéshez.
Az egyik legnagyobb különbség a low / high sec.-hez képest tehát az, hogy itt semmiféle játékmechanizmus nem akadályozza a másik pilóta megtámadását. A másik nagy különbség, hogy itt engedélyezett a "bubik" és bombák használata. A warp disruption bubble egyfajta energiamező, ami meggátolja, hogy hajók ki-be warpoljanak a bubi hatóköréből. Mivel a bubi területre hat, ezért ez az egyik legjobb eszköz annak megakadályozására, hogy a nem kívánt pilóták megközelítsenek vagy elhagyjanak valamilyen űrbeli objektumot (tipikusan kapukat és állomásokat). Így sokkal könnyebb a repkedő hajók megfogása, s ezáltal a harcra kényszerítése.
Szintén a rendszerből adódik, hogy magányos hősök ezekben a rendszerekben nem sokáig maradnak életben. Csak úgy lehet huzamosabb ideig itt élni, ha a pilóta összedolgozik a cégtársakkal, a cég pedig összefog más cégekkel és szövetségként segítik egymást. Sőt, még a szövetségek is össze szokták hangolni a tevékenységüket egy-egy nagyobb célért, vagy a területek feletti dominanciáért. Ezekben a rendszerekben kap igazán jelentőséget a szövetségek és cégek közötti "standing". A standing alapján döntik el a pilóták, hogy kire lehet és kire nem szabad lőni. A standing állítás általában kölcsönös, de nem magától értetődő dolog. Legtöbbször nagyon sok munka kell ahhoz, hogy egy-egy szövetségnél kiharcoljuk a megbecsülést és a tiszteletet, valamint az ezzel járó kék standinget.
A célpontok és a barátok tehát adottak. Az, hogy milyen módszert alkalmazunk az ellenfél legyőzésére, többnyire a szituációl függ. Elképzelhető, hogy több száz fős flottát kell összetoborozni egy-egy támadáshoz, de az is előfordul, hogy csupán 8-10 fős csapatban látogatunk el az ellenfelekhez. 0.0-ban megtapasztalod majd a harc és a túlélés különböző módozatait, rengeteg izgalmas, feledhetetlen élménnyel leszel gazdagabb. A területed védése és a roamingok közben megismerheted a harci- és flottamozgásokat, kihasználhatod a hely sajátosságait, elsajátíthatod a biztonságos közlekedést, és legfőképp megtanulhatsz együttműködni másokkal a siker érdekében. Az ezekkel kapcsolatos útmutatók leírását találod az alábbi fejezetekben.
"Késő nyári éjszaka volt. A hadigépezetek világa elcsendesült, és egy új kaland vette kezdetét. Laci ekkor még nem tudta mi vár rá, de mint később kiderült, élete egyik legmeghatározóbb döntését hozta meg az imént.
- Ismered az Eve online-t? - kérdezték tőle.
- Nem, mi az? - válaszolta, mit sem sejtve, de már ekkor eldőlt, hogy mi fog álmatlan éjszakákat, "átkattintgatott" nappalokat okozni számára.
A játékba belépve kicsit minden kusza volt, nem igazán értette a működését és hogy mi-micsoda, de nem zavarta; az érzés és a látvány, amit az Eve univerzuma tartogatott, magába szippantotta.
A karaktergenerálás gyorsan és problémamentesen zajlott, tapasztalt MMO játékosként gyorsan felmérte mire lehet majd szüksége a későbbiekben. Pár gyors kattintás után már a hangárban szemlélte a hajót, amit élete első Eve univerzum-béli szerzeményének tekinthetett. Innen már nem volt visszaút...
Fejhallgatója sistergett, mikrofonja ugyan eltorzította a hangját valamelyest, de sikeresen csatlakozott az információt és a túlélést jelentő kommunikációs csatornához. Köszönt, majd bejelentkezett.
A válasz gyors és lényegre törő volt:
- Hol vagy most? - tette fel a kérdést egy, akkor még arc nélküli hang.
- Most léptem be a játékba, itt vagyok a kezdőhelyen - válaszolta, és némi bizonytalanságot értett a saját hangjában.
Egy sor hasznos utasítás és tanács meghallgatása után teljesen elveszett, minden megszűnt körülötte, csak és kizárólag az a világ létezett, amit úgy ismerünk: Eve Online.
Ellenőrizte a hajó alrendszereit, elégedetten állapította meg, hogy minden működik, és a hajó indulásra kész. Engedélyt kért hát a kidokkolásra, amit szinte azonnal meg is kapott.
Az Imparior aranyfényben játszó páncélzatán megcsillant Chaven napjának fénye, egyfajta fennséget sugárzott magából, ahogy a hajó kecsesen elhagyta az állomás dokkját.
Hirtelen egy ellentmondást nem tűrő hang szakított félbe a látvány csodálatát.
- Ugye a klónod áthelyezted a megfelelő helyre? - kérdezte az akkor még ismeretlen hang.
- Igen, mindent megtettem, amit megbeszéltünk, Serpentis Prime-on fogok ébredni, ha valami balul sül el. - válaszolta hősünk, érezte ahogy az adrenalin szintje lassan, de biztosan elkezd emelkedni a vérében.
- Rendben, a célállomás A-1CON X/10 Serpentis Corporation Chemical Storage, itt várunk, de eléd megyünk egy pár ugrást, indulj el azonnal, és... Fly Safe!
- A navigáviós rendszer beállítva, hajó biztosítva, klón áthelyezve és naprakész állapotban - sorolta az imént elvégzett teendőket és beindította hajójának gyorsító hajtóműveit. Az ugrás elég rövid volt, hiszen a célrendszerbe vezető kapu közel helyezkedett el az állomáshoz, ahonnan indult.
Kezdetét vette hát a nagy utazás, elindult a teljes ismeretlenbe, hogy átélje azt, amit a jövő tartogat számára. A több mint negyven rendszeren átvezető út első szakasza teljesen eseménytelenül telt el. Ilyen rövid idő alatt is szinte rutinná vált a kapu irányába ugrás, a kapu elérése, a kapun átugrás.
- Mindenképpen csatlakozz a hírszerzés csatornájára is - kapta meg talán az egyik legfontosabb utasítást amit csak adni lehetett az adott körülmények között. Nem húzta az időt, belépett az "Intel" csatornára, ahol számtalan rendszerben, megannyi pilóta adott helyzetjelentést az éppen aktuális történésekről.
A navigációs rendszere jelzett: "Ön el fogja hagyni a biztonságos birodalmi területeket, biztos ebben?" Hősünk egy laza mozdulattal kikapcsolta a figyelmeztetést és várta hogy hajója kilépjen a kapu által generált féregjáratból és megérkezzen a célrendszerbe.
Sok csodálkoznivalója nem volt, a lövések váratlanul érték, hajójának pajzsai és páncélzata pillanatok alatt megsemmisült, életét csak a kapszulatechnológiának és villámgyors reflexeinek köszönhette. A mentőkabin szinte azonnal aktiválta a warp hajtóműveket és viszonylag gyorsan el is érte vele a következő rendszer kapuját, amin támadója, az imént elkövetett agressziónak köszönhetően nem tudott azonnal átmenni.
Biztonságban volt, legalábbis azt hitte; ugrások tucatjain keresztül nem látott senkit sem, monoton egyhangúságban utazott, kihalt volt minden, a zene se szólt.
- Akár egy dal refrénje is lehetne egy párhuzamos univerzumban... – nevetett magában.
Az uticéltól pár rendszernyire egyszer csak jelzett valamit a lokális kommunikációs csatorna: egy hajó volt az, a pilótájának felségjelzése nem szerepelt a baráti cégek és szövetségek listáján. Tudta, hogy ez rövid és fájdalmas találkozást eredményezhet.
- Uhm - szólt a kommunikátorába - van egy látogatónk, és nem hiszem, hogy túl barátságos lenne - adta meg a helyzetjelentést, és bediktálta a pontos rendszernevet, az ellenség nevét és hajótípusát, valamint a saját kapszulájának pozícióját.
- Ne aggódj, megyünk érted - hangzott a válasz és elindult a felmentő sereg.
Kihasználva a kapuaktiválás utáni nagyon hasznos másodperceket, felmérte mivel is áll szemben. Tudta hogy semmi esélye nem lenne egy Caracal típusú "rakétaeregető" monstrum ellen ebben a mentőkapszulában, hát türelmesen várt inkább.
- Elnézést uram, ön az ellenséges erők tagja? - kérdezte meg a másikat, de mire feltette a kérdést, tudta, hiba volt. Felfedte a jelenlétét és ráadásul egy nagyon buta kérdést tett fel.
- Mondhatjuk... Én lőttelek ki pár rendszerrel ezelőtt - kapta meg a nem túl megnyugtató választ.
- Oh, pardon, akkor én inkább mennék is - mondta, és azonnal a kiugró kapu irányába navigálta a mentőkapszulát.
Miután átugrott a kapun, csodás látvány fogadta, a navigációs computer kijelzőjén megannyi lila és zöld jel barátságos közelsége biztosította arról, hogy ez a kiruccanás még akár jól is végződhet.
Kedves rajongójának már nem volt ekkora szerencséje; a Caracal izzó tűzgömbbé változott egy szövetséges Armageddon pulse lézereinek tüzétől, és az előbb még agresszori szerepben tündöklő pilóta pillanatokon belül aláírhatta a klónozó állomáson az új szerződést a következő testére.
- Isten hozott Fountainben, Podracer! - kapta az üdvözlő szavakat, majd a flotta védelmében megtette a hátralevő pár ugrást, és békésen bedokkolt a viharvert kapszulában a célállomásra.
- Erre parancsolj kérlek - vezette körbe a házigazda - az én nevem Letum Omnis, ő ott pedig ValenHUN, neki köszönheted hogy most itt lehetsz.
- Köszönöm a segítséget és a lehetőséget, igyekszem helytállni - mondta - és remélem, hogy ezek után nem a 101-es "lakosztályt" kapom majd... - tette hozzá csendben Laci, és mosolyogva elindult a központi aulában várakozó RAX-osok irányába.
A hangárkapu méltóságteljesen, hangtalanul csukódott be. Ma már nincs több felszállás, eljött az ismerkedés és a barátkozás ideje..."
Laci krónikái
|
|
|
Vissza a cikkekre
|
